Chiovini Márta és anyu: közös sors

Édesanyám közeledik a századik évéhez, ’28-as születésű. Nincsen már közöttünk, de mindig velem van. Ő mesélt nekem gyakorta a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó, november 16-án százhuszonöt évvel ezelőtt született Chiovini Ferencről. De leginkább a lányáról, Chiovini Mártáról, nekem Chiovini Márta néniről, akivel évekig egy iskolába és egy osztályba jártak, s egy padban is ültek, mert már megismerkedésük napján életre szóló barátság köttetett közöttük.

Anyu úgy mesélte, hogy a mi családunknak és a Chiovini famíliának eltérő társadalmi osztályt, de közös sorsot szánt a jó Isten. Sokat kellett tanulnom azért, hogy édesanyám szavait megértsem.

Amikor felnőtté értem és a családi történetmesélések tartalmát felértem ésszel, megértettem, mi volt anyu, illetve az általam ismert Chiovini Márta néni szüleinek közös sorsa, amit ugye a Teremtő mért rájuk.

Chiovini Márta is a "tűrt" kategóriában lehetett hegedűművész

Anyu szavaiból azt vettem ki, hogy Chioviniéket azért üldözte a kommunista rendszer, mert az államvédelem a család olasz származását nehezményezte. A hatóságnak nem volt pontos tudomása arról, hogy a festőművész Chiovini Feri bácsi felmenői nemesi származásúak voltak-e, avagy bármikor is kötődtek-e az olasz fasizmushoz. Egyik állítás sem volt igaz, de mindkét hamis vád miatt megfigyelés alatt tartották a családot. Főleg, hogy a ’30-as években Rómában tanult „magyar” művész a későbbiekben hazai templomokban festette a falra a rendszer által üldözött vallási témákat.

Anyu szüleit és nagyszüleit pedig kulákként megbélyegezve taszította sárba a kommunizmus, holtig tartóan kifosztatva, megveretve, megaláztatva.

Két család, két társadalmi réteg, egy sors. Egy az Isten! Ez volt az alapja anyu és Chiovini Márta néni holtig tartó barátságának...