Csernus: „Azért szopatták meg, mert ő engedte”

– Sokan látható izgalommal érkeztek meg az előadására, készültek a Csernussal való találkozásra. Sokat várnak az itt elhangzottaktól.
– Az elmúlt időben számos városban tartottam már előadást, többek között külföldön is – fejti ki sajátos stílusában dr. Csernus Imre pszichiáter, író, előadó. – Mindenhol azt tapasztalom, hogy az emberek úgy próbálják meg jól érezni magukat, vagy boldognak lenni, hogy nagyon sok törvényszerűséggel nincsenek tisztába. A boldogsághoz való hozzáállásuk pedig olyan, mint a vak tyúké a szemhez.

– Mit gondol, ön szerint mivel küzdenek azok az emberek, akikkel ilyenkor találkozik?
– Önbizalom- és önismerethiány, illetve önmaguk el nem fogadása. Ezek nem bonyolult dolgok, csak van egy olyan folyamat, ami miatt a legtöbb ember visszahátrál ettől a munkától. Konkrétan azért, mert egy érzés, egy adott állapot kimondása sok kellemetlenséget okozhat, amit a fogyasztói társadalomban nem tolerálunk, úgy teszünk, mintha nem létezne. Amikor már valaki elkezd önmagáról úgy beszélni, hogy nem az anyám, nem az apám, nem a pasim, nem a csajom, nem a kutyám, hanem én vagyok a felelős azért, ahogyan élek, abban a pillanatban megváltozik minden, mert ettől kezdve vállalja a felelősséget önmagáért. És ekkor döbben rá, hogy korábban azért szopatták meg, mert ő engedte. Miért hagytam magam, mi ennek a hozadéka, mennyire tudom szeretni, becsülni magam? – és még lehetne sorolni az összefüggéseket. Sokan sajnos el sem jutnak idáig, hanem jó magyar szokás szerint jön a vádaskodás – mert ilyenkor úgy vélik, ezzel le van rendezve: Szar a világ!

– Sokan szentírásnak veszik azt, ami a könyveiben le van írva, vagy éppen elhangzik az előadásán egy adott helyzettel kapcsolatban. De ön ez ellen mindig tiltakozik.
– Pontosan, ezek ajánlatok! Ez egy nagyon rossz hozzáállás, hiszen ha valamit készpénznek vesznek az emberek, akkor már nem gondolkodnak azon, hogy hogyan lehetne csinálni. Nagyon sok ember vágyakozik a tisztelet, a megbecsülés után, azonban figyelmen kívül hagyják azt, hogy mindenki csak azt a tiszteletet kapja meg másoktól, amit ő önmagának is ad.

– Mindenki segítséget tud kapni a pszichológustól?
– A motiváción múlik minden, a motiváció pedig kétirányú. Ha a masszív egóval bíró XXI. századi ember türelmetlen, akkor az ő motivációja szalmaláng életű, hamar ellobban. Az újévi fogadalmak a változásról, a nagy tervek, az elhatározások csak rövid ideig tartanak. A valódi motiváció átgondolt és hosszú ideig tart. Ezért van az, hogy aki hozzám mint segítőhöz el akar jutni, az előtte kap pár hónapot, addig átgondolhatja, mit is akar tőlem kérdezni.

– Mennyire könnyű eljutni Önhöz?
– Nemrég beszéltem a titkárnővel azon a klinikán, ahol dolgozom. Amikor megkérdeztem, hogy én, Csernus Imre, ha el akarok jutni Csernus Imréhez, mikorra kapok időpontot. Annyit mondott, június 10-re tud adni egyet.

– Ön hogyan látja, miért keresik, mi a titka?
– Furcsa kérdés, igazából én kevés helyen jelenek meg a médiában. Azt azonban tudom magamról, hogy éles helyzetben mindig megtisztelem a hozzám forduló ember bizalmát. Nálam pedig a tisztelet jele az, hogy amit érzek és látok, azt el fogom mondani.

– Mennyire viselik ezt el?
– Sokan úgy jönnek hozzám, hogy „elmentem egy valakihez, elkezdtük a közös munkát, de nem éreztem igazán, hogy tudnék vele tovább dolgozni. Azért jöttem önhöz, mert szeretnék őszintén beszélni”. És én az őszinteséget mint eszközt használom.

– Az előadásokon mennyire van ott a közönség?
– Ez megint motiváció kérdése. A közönség egy része olyan emberekből áll, aki azért jött el, mert kényszerítették rá, a felesége, barátnője, mert nem tudott nemet mondani. Lesznek kíváncsiak, exhibicionisták és akik megerősítést szeretnének.

– Kekeckedők?
– Vannak, néha ráfutok...

– A legutóbbi szolnoki előadásának nagy volt a visszhangja. Akkor ugye ráült valakire?
– Elég szomorú, hogy ennyi maradt meg a beszélőben. Ez csak annyit jelent, hogy a mesélő alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezik, hiszen ez az egész egy szimbolikus cselekedet volt. Aki csiszolt érzelmi intelligánciával bír, az valahogy így mondja el a történetet: „A Csernus a párkapcsolaton belüli megalkuvást úgy szimbolizálta, hogy megmutatta milyen az, amikor egy embert a saját félelmei levisznek a földre, vagyis opportunista, megalkuvó lesz. És hogy a másik ember ezt hogyan használja ki, miközben azt mutatják a világ felé, mennyire boldogok”.