2024.07.16. 15:30
Ilyen egy extrém kerékpárverseny: huszonnégy órán át nyeregben voltak a karcagiak
A hétvégén a Hungaroringen rendezték meg a huszonnégy órás országúti kerékpárversenyt, amelyen három karcagi férfi is elindult. Laboncz Sándor ötödször mérette meg magát és első lett, Csokai Csaba pedig idén párosban indult Kovács Jánossal, ők a negyedik helyen végeztek. A versennyel maguknak akartak bizonyítani.
– Első alkalommal második helyen végeztem, a következő négy versenyt mindig sikerült megnyerni – árulta el hírportálunknak Laboncz Sándor, akinek dolgozó emberként, családapaként – ahogyan ő maga fogalmazott – több mint gyatrára sikerült a felkészülése az igencsak extrémnek mondható kerékpárversenyre.
Fotó: Daróczi Erzsébet
Az utolsó fél órában dőlt el a kerékpárverseny
– Aki a mezőgazdaságban dolgozik, az tudja, hogy ez nem egy nyolctól négyig tartó elfoglaltság, ráadásul a céges munka mellett is dolgoztam, napi tíz-tizennégy órákba is belefutottam. Ebbe beleszorítani tényleg nehéz volt az edzést. Volt bennem egy kis félsz is a rajt előtt. Nyilván a rutin sokszor átsegíti az embert, de nem minden részén – árulta el.
Szombaton egy órakor volt a rajt, a verseny vasárnap egy óráig tartott.
– A legkomolyabb holtpontom hajnali három, fél négy környékén volt, ami nem volt egyszerű, de segítőm, Varga László végig mellettem állt. Tekerés közben le kellett nyugodnom, és visszaállni a saját tempómra, mert most brutálisan gyors volt a kezdés, és hatalmas, irdatlan nagy szél fújt. Hatóránként volt kötelező orvosi vizsgálat, ott az eredményeimre azt mondták, olyan tökéletesek, ahogyan az a tankönyvben meg van írva. Ebből tudtam, nem lesz semmiféle probléma... Az utolsó fél óra most megadta a sava-borsát az egésznek. Visszafelé számolják az időt, ha 23 óra 59 perc 50 másodpercnél mész át a célvonalon, továbbengednek.
Az utolsó három körnél már fejben számolgattam, hogy fér bele még két-három kör. Akkor már az ívekre is odafigyeltem, hogy fél másodperceket nyerjek
– részletezte Sándor, aki a végén amellé a társaság mellé ért, amely korábban megelőzte.
– Nekem akkor gyors volt a tempójuk, de a végét velük hajráztam, a célba beérve harminc másodpercem maradt, így elmehettem még egy körre. Ez az utolsó kör tényleg olyan volt, mint a tiszteletkörök a nagyoknál – árulta el Laboncz Sándor, akinek felkészülését maximálisan támogatta felesége, de munkahelyi vezetői is mögötte álltak. Biztosították számára, hogyha napközben, ha a munkafolyamat megengedi, elmenjen tekerni két-három órát, aztán folytassa a munkát.
Forrás: Beküldött fotó
A versenyen párosban indult Csokai Csaba és Kovács János. Csaba tavaly egyéniben versenyzett, idén párosban. Családjával elutazott pihenni, így telefonon gratuláltunk neki a negyedik helyhez. Karcagon csapattársával, Kovács Jánossal idéztük fel a 24 óra történéseit.
– Pár éve, a Tisza-tó-kerülőn már indultam, más versenyen még nem. Imádok kerékpározni, de a fiúkhoz képest nagyon amatőr vagyok. Csabival huszonöt éve ismerjük egymást, tetszett a felkérése, kihívás volt számomra a verseny. Mezőgazdasággal foglalkozom, ezáltal jobban be tudom az időmet osztani – mondta Kovács János.
Elég kemény volt a három hónap felkészülés, de úgy gondolom, beletettem mindent, ennek ellenére gyengének éreztem magam a versenyen, mert ez a pálya kegyetlen.
– Kétóránként váltottunk, Csaba kezdett, én hatszor két órát mentem, ő kicsit többet. A második két órám jól sikerült, feljöttünk a harmadik helyre. Az éjszaka nagyon kikészített, a fényviszonyok rendkívül zavartak, nem láttam, hogyan tudok jól bemenni egy kanyarba. Nem volt könnyű – emlékezett vissza János. Hozzátette: jó érzés, hogy végigcsinálta a versenyt, 320 kilométert ment.
– Az eredményhirdetésen jó volt karcaginak lenni. Ott álltunk, amikor Sanyi megkapta az aranyérmét, mi is meghatódtunk. A negyedik helyünkre Csabával mi is büszkék vagyunk. És hogy lesz-e folytatás? Még nem tudom...
