Az Apáti és a Lurkó versenyfutásáról szólt főleg a Megye II.-es bajnokság

Versenyfutásért az elsőségért

Az őszi szezon végén négyes holtverseny alakult ki a tabella élén, azonban már akkor is sejteni lehetett, hogy a Jászapáti és a Lurkó Focimánia közt dől majd el az aranyérem sorsa. Ez beigazolódott végül, és ugyan a jászságiak a tavaszi idény második fordulóján nagy meglepetésre döntetlent játszottak az Abádszalókkal (1–1), ezt követően Menyhárt Dánielék nem hibáztak, így hozzájuk került a trófea és az aranyérem is. A bajnoki cím viszont jelen állás szerint úgy néz ki, hogy feljutással nem jár, ugyanis az Apáti nem kért Megye I.-es licencet.

A Lurkó a jászságiak – illetve a Szentimre és a Tiszajenő – botlásainak köszönhetően sokáig vezette a tabellát, sőt egy tizenegymeccses győzelmi szériát is felhalmoztak a szolnokiak. Ebben nagy szerepe volt a csapat legtapasztaltabb játékosának, Mile Krisztiánnak, aki főleg a tavaszi szezonban több meccset is eldöntött együttese javára góljaival. A bajnokság hajrájára viszont kissé elfogytak Balázs Béla tanítványai, vereséget szenvedtek a Jászapátitól (1–0), illetve a Tiszagyendától is az utolsó fordulóban (3–2), ez pedig azt eredményezte, hogy a második hellyel kellett beérnie a Lurkónak, a kitűzött célt viszont így is elérte a gárda, hiszen a feljutás meglett, jövőre a megyei élvonalban folytathatják a szolnokiak.

Kiegyenlített felső ház

A bajnokság második felének kezdetén több csapat is érdekelt volt a dobogóért való versenyfutásban. Végül a Tiszagyenda szerezte meg a bronzérmet még annak ellenére is, hogy tavasszal a felső házból egyedül a Lurkó Focimániát győzte le (3–2), ezen kívül pedig csak a Tiszajenő ellen szerzett még pontot (2–2). Az alsó házból viszont mindenkit legyőzött, ez pedig elég volt ahhoz, hogy odaérjen a harmadik helyre az együttes.

Rosszul kezdte a tavaszi idényt a Tiszaszentimre, amely első hat mérkőzéséből csupán a Tiszaföldvár II.-t győzte le (2–1), és a Fegyvernekkel ikszelt (0–0), a maradék négy meccsén pedig alulmaradt. Ez edzőváltáshoz is vezetett április végén, a csapat játékos-edzője Kalóz Imre lemondott pozíciójáról, helyét pedig id. Torma Sándor vette át. Azonban nem csak ez kellett a feltámadáshoz, hanem hogy az együttes gólfelelőse, Baga Márk visszatért többhónapos eltiltásából, és a támadó vezérletével az utolsó öt találkozóból négyet megnyertek a szentimreiek, 

A Fegyvernek három ponttal volt csupán lemaradva az élmezőnytől a tavaszi idény kezdetén, azonban az együttes a második félévben eléggé hektikus teljesítményt nyújtott, volt bravúrgyőzelme a Tiszagyenda ellen (3–1), és a Jászapátival (2–1) és a Lurkóval (1–0) szemben is szoros meccsen maradt alul. A fegyvernekiek viszont többször megszenvedtek az alsó házas csapatok ellen, kikaptak a Túrkevétől (1–0), döntetlen az Abádszalók (2–2) és a Jákóhalma (1–1) ellen is, de a mezőnyből lefele kilógó Boldogházát is csak a 94. percben tudták legyőzni (2–1). Az együttes legnagyobb különbségű győzelmét az utolsó fordulóban aratta a Kunmadaras ellen, amikor az ellenfél nem állt ki, és így 3–0-val megkapták a három pontot.

A Tiszajenő ugyan két sikerrel kezdte a tavaszt, azonban az azt követő kilenc meccsen mindössze egyszer tudott nyerni az együttes, akkor is az utolsó Jászboldogháza ellen (4–0). Az óriási visszaesés pedig azt eredményezte, hogy a hatodik helyen zárt az együttes.

Változatos alsó ház

A Kunmadaras jól kezdte a tavaszi szezont, első hat meccséből négyet megnyert, csupán a Lurkótól (3–2) és a Jászapátitól kapott ki (3–2), de mindkét alkalommal szoros találkozót játszott a csapat a bajnokaspiránsokkal. Az utolsó öt fordulóra viszont mintha kicserélték volna az együttest, teljesen elfogytak a kunmadarasiak, mindössze egy pontra futotta a Túrkeve ellen (3–3), így hiába indult szépen a második félév, a legtöbben a borzasztó szezonzárásra emlékeznek.

A Túrkeve nem okozott nagy meglepetést, nagyjából ugyanazt hozta mint amit ősszel is láthattunk az együttestől, a második félévben is akadtak bravúr eredmények, ilyen például a Fegyvernek (1–0) és a Tiszaszentimre (4–3) elleni meccs is, előbbit ráadásul oda-vissza legyőzték a keveiek. 

A második félév legnagyobb feltámadását az Abádszalók nyújtotta, az együttes az utolsó előtti helyen, mindössze négy megszerzett ponttal telelt, tavasszal pedig húsz pontot szerzett, és kettőt is előzött a tabellán. A szalókiak hatszor is győztesen hagyták el a pályát, az egyik legnagyobb sikerük pedig minden bizonnyal a bajnok Jászapáti elleni pontszerzés volt (1–1). A tavaszi idényből kiindulva bizakodva várhatják a következő szezont Abádszalókon.

A Jászjákóhalma az első négy tavaszi meccsén háromszor aratott sikert, ezt követően viszont egyet sem, utolsó hét összecsapásán mindössze két pontot szerzett, egyet a Tiszajenő (0–0), egyet pedig a Fegyvernek (1–1), nem csoda, hogy a jászságiak a nyolcadikról a tizedikig csúsztak vissza tabellán.

A Tiszaföldvár II. sem büszkélkedik majd a tavaszi idényével, nyolc meccset kellett várniuk a tiszazugiaknak az első pontszerzésre a második félévben, igaz akkor nyerni tudtak a Jászjákóhalma ellen (1–0). A bajnokság végét egy fokkal szebbé tudták viszont tenni, az utolsó négy mérkőzésből kettőt megnyertek egy döntetlen mellett, ez viszont csupán a tizenegyedik helyre volt elég.

A Jászboldogháza a tavaszi idényben mindössze egy pontot szedett össze, s habár kis szerencsével ez lehetett volna akár több is, mindenesetre azt lehet mondani, hogy a jászságiak lefelé lógnak ki inkább a mezőnyből.