Régen nem a szőlő érettsége határozta meg a szüret időpontját, sokkal inkább a népszokások – galériával

A szőlő érettsége helyett leginkább a hagyományhoz kötötték a szüret időpontját a Tiszazugban a rendszerváltás előtt. Más technológiákat alkalmaztak, a jó hangulat viszont mindenképpen garantált volt. Hogy miért? Mert a hagyományos szüret idején általában a család és a baráti társaság apraja nagyja kivette a részét a munkából, mindenki tudása szerint vállalt a feladatokból, vagy végezte el a ráosztott teendőket.

– Picit hiba volt a hetvenes, nyolcvanas években, hogy nem a gyümölcs érése határozta meg a szőlőszüret időpontját, hanem családi szokások, például egy névnap adta az alkalmat. Amit el lehet még mondani a hagyományos szüret kapcsán, hogy mindig étkezéssel, közös pörkölt vagy egyéb bográcsos étel készítésével járt – mondta Barcza Gábor, a tiszaföldvári Barcza Kézműves Borászat vezetője. 

A hagyományos szüret elengedhetetlen velejárói voltak a fa eszközök

A szőlős területről lovaskocsikkal szállították a házakhoz az érett gyümölcsöt, melyet otthon dolgoztak fel. 

 – magyarázta. 

A szárak eltávolítására nem fordítottak gondot, ami sokszor kesernyés ízt adott a nedűnek.

– A fürtök a zúzóba kerültek. Ez gyakorlatilag két fémhenger, ami összedolgozott, becsípte a szőlőt, a kipréselt levet nagy kádba engedték. Vödörrel merték át egy fakosaras présbe. A mustot már itt lehetett kóstolni. A csigás szerkezetű prést addig húzták, amíg csak bírták, annyira kipréselték a levet, hogy szinte csontszáraz lett a héj – részletezte.

Akkoriban a vidéken nem csúcsminőségű borokra törekedtek, inkább a tisztaság volt a fő, az italok alacsony alkoholfokkal rendelkeztek.

Többször fejtették a levet, hogy finom bort kapjanak

A levet hordókba fejtették, a természetes gravitáció során leülepedtek azok a szemcsék, amik benne voltak, onnan slaggal vagy csővel kivezették a folyadékot, kimosták a hordót, majd visszatöltötték és ként tettek rá, ami az eltarthatóság miatt volt fontos. A fa edényzet karbantartása és tisztítása óriási munka volt, az eszközöket a napon szárították.

– A hordós érlelés előnye, hogy oxidatív. A fa lélegzik, de csak annyira, ami kell a bor érési folyamatához. A fémtartály viszont könnyebben tisztítható – vázolta az új és a régi technológia különbségeit a borász. 

Semmi sem veszett kárba a feldolgozás során. Készítettek például csigert, ami a vízzel kiáztatott szőlőtörköly levéből erjesztett, borszerű ital. A törkölyből pálinka készült, a venyigét meg eltüzelték.