Rég elfeledett titkokra derült fény a kunszentmártoni zsidó temetőben

Dankó Istvánt a történelem és múlt mindig érdekelte, évek óta foglalkozik családfakutatással. Több kunszentmártoni család vonatkozásában találkozott izraelita hitközségbe tartozó emberekkel, innen indult a mára szerteágazó kutatói munkája, ez alapozta meg a nemrégiben megjelent hiánypótló tanulmánykötetét.

– Ahogy próbáltam levéltári anyagokból, anyakönyvekből felgöngyölíteni egy-egy család történetét találkoztam olyanokkal, akik az egész Tiszazugban jelen voltak. Mire az évek folyamán az egész végére értem, feltérképeztem a kunszentmártoni és a környékbeli településeken élő izraelita közösségek történetét a 19. század végétől – magyarázta.

Rendszerezte a zsidóságról szerzett adatokat

A téma mindeddig feltérképezetlen terület volt. Az éveken át tartó kutatás során rengeteg adat, fotó és egyéb anyag gyűlt össze, melyet rendszerezni kellett.

– Egészen véletlenül kerültem kapcsolatba dr. Barna Gáborral, a Köttön vezér egyesület elnökével. Egy kérdést tettem fel neki és láttam, hogy őt ez a téma igazán érdekli. Az ő hatására kezdtem el azon gondolkodni, hogy a sok anyagot kár lenne veszni hagyni és le kell írni. Végül négy tanulmányt szerkesztettem – mondta.

Egy tanulmányt az izraelita hitközségből áttérő megkeresztelkedőknek szentelt, egyet a kunszentmártoni zsidó temetőknek, egyet az 1944-es vészkorszak mártírjainak és az akkor zajló eseményeknek, az utolsót a tiszazugi közösségeket bemutató, családok történetének.

A könyv kiadását dr. Barna Gábor mellett, dr. Róna Tamás főrabbi segítette, a lektori feladatokat a Budapesti Holokauszt Dokumentációs Emlékközpont igazgatója és helyettese vállalta. A kötettel hiánypótló kiadvány született.

– Ezzel a témával eddig nem igazán foglalkozott senki, tabu volt. 1991 előtt erről nem lehetett és nem akartak beszélni az emberek. Minden bizonnyal egy fájó időszak lehetett. Azóta 3-4 generáció felnőtt, akik érintettek voltak az ő unokáik, dédunokáik élhetnek, de azt fontos hangsúlyozni, hogy sem Kunszentmártonban sem a tiszazugban nincs zsidó hitközség. Bár 1944 után visszatért egy maroknyi csapat, akik próbálták újraéleszteni a hitéletet, de az ötvenes évekre ez teljes mértékben megszűnt. A zsinagógát a hatvanas években eladták, az épület ugyan megvan, visszavásárolta az önkormányzat, de hitközösség továbbra sem működik – magyarázta.

Kutatásai Dél-Amerikáig vezették

Kutatása során Mexikóban és Kolumbiában is talált leszármazottakat.

– Ami szomorú, hogy nemcsak a zsidó emberek tűntek el, hanem lassan az emlékezetük is. A térség kulturális élete szegényebb, mert ők már nem a mindennapjaink része. Nehéz volt információt gyűjteni, sok helyről kellett összeszedni, de sikerült feleleveníteni ezeknek a családoknak a történetét – emelte ki.

Egyszerű családfakutatásként indult, de hely- és vallástörténeti vonatkozású anyag készült el.

– Minél messzebbre jut az ember, annál több névvel találkozik. Nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő mindenféle oldal- és egyenesági rokonok. Ez mindig is érdekelt. Bár soha nem lesz belőlem történész, de a kutatást folytatom, a témának vármegyei szinten is rengeteg aspektusa van – zárta gondolatait Dankó István.

Héber szövegeket fordított magyarra

A kutatás során számos síremléket keresett fel, a héber feliratokat először angolra, majd magyarra fordította.

– Néhány helyen egészen különleges feliratokat olvastam, sírverseket, ahol az elhunyt neve a sorok első betűiből rajzolódik ki – tudtuk meg Dankó Istvántól. A könyv kiadása során legnehezebbnek a héber feliratok helyességének biztosítása bizonyult. 

– Öt korrektúrát kellett kérni a nyomdától, mert nem boldogultak vele. Hónapokon át zajlott az egyeztetés – tekintett vissza a könyv megjelenése előtti időszakra.

Az alapvető koncepció, hogy a nyomtatott példányok mellett különböző weboldalakon bárki számára elérhetővé váljon a kutatási anyag, így a tanulmányok, hogy az érdeklődők a felmenőikről információkat kaphassanak.