Reménytelen küzdelmet folytatott elrabolt javaiért a kormányzó fia

– Mit lehet tudni ifjabb Horthy Miklós életéről? 

– A kormányzó kisebbik fiának az élete mindig kevesebb nyilvánosságot kapott apjánál és bátyjánál. A korabeli társasági sajtó foglalkozott időnként a személyével. Nem volt számottevő politikai súlya, bár a német megszállás alatt a szövetséges hatalmakkal kapcsolatot kereső és a sikertelen kiugrási kísérletben fontos szerepet vivő Kiugrási Iroda élén állt. Kállay Miklós visszaemlékezése szerint ifj. Horthy Miklós a német megszállás alatt egy ideig maga bújtatta a sziléziai hadifogolytárborból szökött Charles Telfert Howie dél-afrikai brit tüzérezredest, és a tisztet édesapjának, a kormányzónak is bemutatta. Howie-nek titkos kóddal egy rádióadót bocsátottak a rendelkezésére, hogy a Földközi-tengeri szövetséges parancsnoksággal kapcsolatba léphessen. Az önéletrajz szerint a céljuk egy angol kapcsolat volt, amit a lengyel ellenállás varsói és lembergi vezetőinek adott segítség ellenértékeként akartak felállítani. 

– A háborút követően foglalkoztak-e itthon a személyével? 

– Összesen egy tanulmánykötet jelent meg róla a rendszerváltás után. A Szilágyi Ágnes Judit – Sáringer János szerzőpáros egy olyan, özv. Horthy Istvánnétól kapott önéletrajzot használt fel munkájához, melyből elkallódott az 1919 nyarától 1939-ig tartó két évtizedről, a német megszállásról, ifj. Horthy Miklós deportálásáról és az emigráció időszakáról írt rész. A pártállam idején a közvéleményben egy gyenge szellemi képességű, léha és könnyelmű aranyifjú képe élt róla, aminek árnyalásához a hazai források hiányosságai miatt a külföldön található dokumentumok segíthetnek hozzá. Én most a Berlini Tartományi Levéltárban a Jóvátételi Hivatal oda került iratanyagában levő kárpótlási kérelmét és önéletrajzát vizsgáltam, melyek közül az utóbbi ifj. Horthy Miklós teljes, 1957-ig lejegyzett élettörténetét magában foglalja. 

– Az önéletrajz ugyan eléggé szubjektív írás, adataiban sem pontosított dokumentum, de különösen érdekes része a Kiugrási Iroda működésével és az angolszász orientáció híveként ismert szerzőjének elhurcolásával kapcsolatos eseménysor. Az említett berlini hivatal anyagában vannak az ifjabb Horthy kárpótlási kérelmével kapcsolatos, 1957 és 1961 között keletkezett iratok, mivel azok alapján kártérítést ítélhettek meg azoknak a személyeknek, illetve örököseiknek, akiknek elhurcolt vagyona a Német Szövetségi Köztársaság, vagy Berlin város területére került. A nyilvántartott károsultak többsége holokausztáldozat, de számos, politikai okból deportált magyar politikus, ifj. Horthy Miklóson kívül Kállay Miklós miniszterelnök, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter, Keresztes Fischer Lajos tábornok és mások anyaga is megtalálható náluk. 

– Milyen kárpótlási igénye lehetett a kormányzó fiának a németekkel szemben? 

– Őt, nem utolsósorban azért, hogy apját, a kormányzót még életben levő utolsó gyermekének túszként kezelésével rákényszerítsék a hatalomátadásra, 1944. október tizenötödikén elrabolta a hírhedt Skorzeny-csoport. Már ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, amihez a mauthauseni koncentrációs táborban további fizikai és idegrendszeri károsodások járultak. Csont-bőrré soványodott, nagyon rossz egészségi állapotban lévő emberként élte meg a tábor felszabadulását. Önéletírása szerint hosszú időre munkaképtelenné vált, elvált feleségéről és lányairól sem tudott gondoskodni. Ők később munkát kaptak, amiből édesanyjukat és magukat fenntarthatták. 

– 1954-ben költözött először a szüleihez Portugáliába, de arra nem tért ki az önéletrajzában, hogy anyagi helyzete 1956 végén a jómódú Hema de Croy-jal kötött házasságával rendeződött, és mivel így sokáig második felesége vagyonából élt, talán önérzete is motiválhatta kárpótlási kérelmének benyújtásában. 

– Vagyoni igénye volt-e a német állammal szemben? 

– Igen. Elrablása után anyagi javaitól is megfosztották. Eltűnt budapesti, a Várban levő lakásának berendezése, minden ingósága, továbbá kenderesi ötszáz hektáros mintagazdaságának teljes élő és holt gazdasági felszerelése. A koncentrációs táborból teljesen vagyontalan emberként szabadult, de azt nem sikerült bizonyítania, hogy mindez valóban Németországba került. Hazai bizonyítékok beszerzésére a háború után nem volt esélye, azt az egyébként létező lehetőséget pedig, hogy igazát esküvel bizonyítsa, nem ajánlották fel a számára. Mai ismereteink szerint nem is biztos, hogy valamennyi anyagi vesztesége a németek számlájára írható. A várat ugyan a németek rabolták ki, de Kenderes többször gazdát cserélt a háború végén. Az ottani fosztogatás az oroszok és a helyi lakosság műve is lehetett. 1961. szeptember tizennegyedikén Berlinben az ügyet a kérelem elutasításával véglegesen lezárták. 

– A most feltárt iratok alapján milyen képet lehet ifjabb Horthy Miklósról alkotni? 

– A Német Jóvátételi Hivatalhoz benyújtott önéletrajzból, a kortársak visszaemlékezéséből és egyes periratokból kiolvashatóan rendkívül jóindulatú, ám a gyakorlati politikában járatlan és a naivitásig hiszékeny, másokat feltétel nélkül bizalmába fogadó személyiség lehetett. Ő, bár apjához hasonlóan angolszász szimpátiájú, a hazai szélsőjobbot mélyen megvető ember volt, legjobb szándékai ellenére sem volt alkalmas arra, hogy például a kiugrási kísérlet szervezésében érdemi szerepe lehessen.