A tanítói hivatás szépségeiről mesélt a szolnoki Tóth Tamás

– Az, hogy miért is lettem tanító, elég szövevényes – gondolkodott el Tóth Tamás. – Általában azért lepődnek meg az emberek, hogy férfiként tanító a foglalkozásom, mert mostanra már elnőiesedett a szakma. Jómagam viszont abszolút egy férfias hivatásként tekintek rá. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek férfi példát is lássanak maguk előtt az iskolai útjuk során. Ebből adódóan nem is kérdés, hogy milyen fontos a pedagógus személye. Szerencsésnek érzem magam, hiszen az iskolában, ahol tanítok nagy egyetértésben és összhangban dolgozunk kolléganőmmel. Olyanok vagyunk mi ketten, mint a mérleg két nyelve. Kapnak tőlem egy férfi mintát, kolléganőmtől egy női mintát és ebből aztán összerakják a maguk kis képét, amit tovább visznek. 

A gyerekek őszintesége varázsolja el a legjobban 

– A gyerekekbe többek között azt szeretem, hogy nagyon jó emberismerők és teljesen mindegy számukra, hogy az illető férfi, vagy nő, alacsony, vagy magas, kövér, vagy vékony. Ha érzik, hogy szeretettel fordulnak feléjük, akkor azt a szeretet és bizalmat fogják ők maguk is visszaadni nekünk. Úgy gondolom, hogy a hozzájuk vezető út is ezen alapszik. A mai közösségi média világában számos művi megnyilvánulást tapasztalunk, amin a gyerekek tökéletesen átlátnak. Eljátszhatom például azt, hogy a világ legjobb tanítója vagyok, nyilvánvaló hogy nem vagyok az. De ők ezzel együtt vagy ennek ellenére is képesek szeretni. Azt viszont tudják, hogy mikor vagyok őszinte velük. Ettől kezdve kialakul egy olyan partneri kapcsolat, ami megkérdőjelezhetetlen. 

Egy gyermekkori tanítói élmények meghatározók egy felnőtt életében is

– Emlékszem, első osztályos gyerekként a többi kisdiákhoz hasonlóan én is kevertem a d és b betűt – vetette fel múltbéli élményeit a tanító. 

– Az egyik pocakja jobbra a másik pedig balra kanyarodik. Az egyik tanórán, hangosolvasás közben felnéztem az abc-re, mert nem tudtam melyik hangot kellene kimondanom. Akkor a tanítóm nagyon nem odaillően reagált erre a történésre. Utólag belegondolva biztos rossz napja volt, azonban ez több mint harminc év távlatából is él bennem. Mindez számomra egy olyan példát mutatott, amely alapján minden egyes nap a szemem előtt tartom, hogy ha rossz napom is van, akkor sem engedhetem el magam. Egy rossz elszólás ugyanis egy egész életen át tartó sérelmet okozhat egy kisgyermeknek, ami valljuk be, hatalmas felelősség. 

A kölcsönös bizalom és őszinteség hidat épít a tanító és a gyerekek között

– Amikor reggel paprikás hangulatban ébredek, bemegyek a terembe és az óra kezdetével elmondom a gyerekeknek, hogy ma picit nehezebben indult a reggelem – taglalta tovább kellő őszinteséggel Tamás. 

– Ennek hallatán ők maguk is máshogy állnak hozzám. Sőt, ha valamelyik kisdiáknak van nehezebb napja, ő is elmondhatja, ha szeretné, így én is tudom, hogy álljak hozzá aznap. Nagy segítség az is, hogy minden órán felírjuk az óra címét és a dátumot, majd megkérem őket, hogy olyan ceruzával húzzák alá ezeket, amilyen szín türközi a pillantnyi érzéseiket. Így kimondatlanul is kapok egy jelzést tőlük. Ha sötétebb színt használnak, nehezebb napjuk volt, ha pedig élénkebbet, akkor jobban érzik magukat. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezt a szakmát csak szívből lehet művelni. Mindemellett az emberi részét nem szabad megspórolni ennek a hivatásnak.