Az illatos szilvától a friss mákig – bőséges az őszi választék a szolnoki vásárcsarnokban

Lekvárfőzésre készül a nyugdíjas Pappné Tóth Julianna, szilvát keresgélt, mikor találkoztunk vele a szolnoki vásárcsarnokban.

– Mintha idén kevesebb lenne a szilva, vagy csak a piacra hoznak kevesebbet – jegyezte meg. – Veszek több helyről kisebb mennyiséget. Nem látok most olyan nagy ládányi adagokat, mint pár éve még megszokott volt, régebben hozták külön szedve a fogyasztani és a lekvárnak valót is. Hétvégén lehet, hogy változatosabb lesz a felhozatal, lehet, eljövünk a férjemmel még egy adagért. Szeretik a lekvárt, a dzsemet a gyerekek is – árulta el a szolnoki asszony.

Bár Julikának végül sikerült bevásárolnia lekvárnak valóból, a piacon vállalkozóként árusító termelő, Veres Zoltánné szerint az idei szilvatermés nagyon szerény. Ez minden fajtára vonatkozik, pedig akad nagykőrösi gyümölcsösükben jó néhány fajta.

– A fagy megritkította a gyümölcsöt, így idén a szokásosnak csak 23-30 százaléka termett meg. Ízre, minőségre elfogadható, ha egytől ötig kellene osztályozni, akkor négyest adnék rá. Most Stanley-t árulok, ez most nagyon népszerű, de ebből sem termett sok. Pedig lekvárfőzéshez nagyon keresik – mutatott rá a termelő. – Eddig nagyon passzívak voltak a háziasszonyok, várták a szeptember közepét. Keresik most a Besztercei szilvát is, de az már a nagy melegben lepotyogott a fáról, ott van a cefrés edényben. A lekvárminőségű szilva szokásos érési ideje az szeptember 10-15, de aki így tervezett, idén lemaradt róla. A ringló szilvát viszont nem olyan keresett, mivel jobbára az idősek viszik. A fiatalok nem kedvelik, valószínűleg azért, mert nem ismerik. Hiába kínálnám olcsóbban.

Azt is hozzátette: – Nincs már az, mint a régi nagy lekvárfőzések idején, amikor tíz kilókat megvettek. Most legtöbben három, maximum négy-öt kilót visznek, de van, aki csak két kilót kér. Idén egyetlen olyan vásárlóm volt, aki harminc kilós tételt vásárolt. Elég szomorú, hogy a régi lekvárfőző hagyományokat sokan nem viszik tovább.

Kövi Dóra a másnapi ebédfőzéshez keresgélt hozzávalót.

– Jó áron kaptam karalábét, káposztát, répát, de legtöbb dolognál nagyon keresgélni kell, ha olcsót akarunk. Szeretnénk majd lecsónak valót eltenni télire meg a szülői segítséggel paradicsomot befőzni, de várok még, hátha kicsit később olcsóbban kapok alapanyagot. Most nézem, miből tudok még jó áron bevásárolni, és veszek babot a hétvégére – mondta a fiatalasszony.

Akad bab is, lezacskózott adagokban, többek között Gerőcs Ilona őstermelő standján is. Vidéki tanyájukon számos növényfélét termesztenek.

– Már új a bab, és idei a mák is, elég jó termés lett – árulta el. – Legnagyobb területen málnát termesztünk, van folyamatosan termő fajtánk. Tavasszal és augusztusban hozza a legtöbb termét, csak hát locsolni kell. Nem olcsó, bár van fúrt kutunk. Sok munka megművelése meg a leszedése is, bár meg tudjuk oldani családtagokkal. De megmondom őszintén, nem olyan könnyű eladni, nem szeretik ezt a kis szemű magyar fajtát, hiába zamatos. Inkább megveszik a drága nagy szemű külföldit, hiába nincs íze. Alig van már egyébként magyar málna, sokan felhagytak a termesztésével, nincs munkaerő, aki leszedje.

Lila hagyma, sonkahagyma, salátahagyma, fokhagyma is kellette magát a standján. Sőt, duggatni való is, később pedig hoz zöldhagymát is. Paradicsomból volt nagyobb mennyiség, azt már eladták.

Többek között ő is árul fűszerpaprikát, amit saját kezűleg fűz fel.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.