Egykoron libát őrzött a Zagyva-parton az ünnepelt primadonna

A Jászai Mari-díjas, operettben, operában és prózában is sikeres művésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja alig néhány nappal 80. születésnapja – elvárható és elnézhető primadonnai allűrök nélkül vállalja korát – után kapta meg e nívós városi díjat.

– Már nem is tudom, kitől hallottam, hogy apám, mivel fiút várt, úgy el volt keseredve, hogy három napig húzatta a cigánnyal és felénk sem nézett.

– Gyula nagyapám ezt konstatálva, jól leteremtette: „Vegyél a feleségednek egy nagy csokor piros rózsát, és menj be a Bábaképzőbe! Nézd meg a lányodat!” – mesélt születése körülményeiről a hosszú évekig a bécsi, a berlini, a müncheni és salzburgi, illetve a hazai teátrumokban is számos nagy sikert arató primadonna egy korábbi életrajzában.

Ezek szerint a legendás szolnoki Bábaképzőben jött világra, s nem a család (az apai nagyapa – a szerző) Kolozsvári úti otthonában, mint ahogyan azt a városházi ünnepségen mesélte el. Noha mindkettőben van igazság, hiszen a szolnoki „Marica” úgy fogalmazott: „a Kolozsvári házba érkeztem meg”. Az apai nagyapjáról is van története ­Máriának:

– Gyula nagyapám az 1900-as évek elején gyalog jött Erdélyből, Székelykeresztúrról szerencsét próbálni. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak meglátta a szép Ilonkát Szolnokon, és itt maradt. Ilonka pedig a jómódú helyi sütőmester, Kiss Sándor egyik leánya a hét közül, vonzódott a mokány tornatanárhoz.

– Tiboldi Gyula ugyanis amikor Székelyföldről az Alföldre érkezett, 1908. január 1-jén a szolnoki Állami Verseghy Ferenc Reálgimnázium rendes testnevelési tanára lett. Gyula és Ilona 1911-ben fényes esküvőt tartottak, közben épült a Kolozsvári úti kertes házuk… és beköltöztek a gyönyörű új szecessziós bútorokkal, csillárokkal, festményekkel, zongorával és perzsaszőnyegekkel ékesített családi fészkükbe (a ház ma is áll – a szerző).

– Tulajdonképpen tehát a nagypapa Tibor nevű fia született meg, úgy igazán, a Kolozsvári úti házban… Mégpedig 1912. szeptember 9-én. Az alma és az alma mater ez esetben nem esett messze a fájától, hiszen Gyula testnevelő tanárrá nevelte fiát, aki, amikor a papát nyugdíjaztatták a gimnáziumban, megörökölte a Verseghyben annak testnevelő tanári állását.

Tiboldi Tibor pedig Szolnokon történelmet írt: az ő nevéhez fűződik, hogy a városban és a MÁV sportegyesületben megszületett a kosárlabdasport. A városban az első kosárlabdapalánkot ő szerelte fel a két kezével a Verseghy gimnáziumban – meséli Mária.

A primadonna azt is emlékezetébe véste, hogy édesapja a sportnál jobban csak egy kislányt szeretett, név szerint Németh Mária Magdolnát, a Sütő utcából. Életre szóló szerelem szövődött köztük, noha a két család tűzzel-vassal tiltotta egymástól a szerelmeseket.

Az örök szerelem egyik gyümölcse pedig Mária lett. Aki élesen emlékszik még a jószívű Klein nevű pékmester forró, ropogós kiflijére, a Tabány bácsi szatócsüzletére, a rosszcsontokkal való bringázásaira, vagy arra, amikor a Kút és a Horánszky utcákon keresztül terelte a mama libáit a Zagyva partig…

– A papám Kolozsvári úti házából a Szigligeti Színház mögötti Fürdő utca 2-be, az első emeletre költöztünk. A testnevelő apám zenét is tanított. Nap mint nap jöttek hozzá a tanítványok, például Tóth Péter későbbi operaházi karnagy, Berki Géza későbbi gitárművész és Gálcsiky János későbbi színművész.

– Tátott szájjal nézték, ahogy én, négyévesen kihúztam apám alól a zongoraszéket, és lehuppant fenékkel a földre – kacag még mindig a történeten a díva. Aki ugyan csak élete első szakaszát, 1939-től egészen 1949-ig, mindössze tíz évet töltött Szolnokon, de mindmáig szívesen emlékszik vissza egyrészt gondtalan, másrészt a világégéssel tarkított és borzalmakkal teli szolnoki gyermekkorára…