Szerkőbirodalom lett Mezőtúr

Hazánkban aligha létezik még egy olyan település, amelyet el sem kell hagyni ahhoz, hogy több száz, kecses röptű vízimadár mindennapjaiba pillanthassunk bele.

Mezőtúr most ilyen, ugyanis fattyú- és kormos szerkők választották a Hortobágy–Berettyó folyó városi szakaszát a családalapítás legalkalmasabb helyszínéül.

A helyi természetkedvelők, a Hortobágyi Nemzeti Park illetékes szakemberei, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik önkéntese felfigyeltek a nem mindennapi eseményre és példaértékű együttműködéssel gondoskodtak a 77 pár fattyúszerkő és a 30 pár kormos szerkő költésének zavartalanságáról.

– Ezt a folyószakaszt szívesen választják a motoros vízisportok szerelmesei is. A hajók és jetskik akkora sebességet tudnak elérni, hogy az általuk keltett 30-40 centiméteres hullámok visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a szerkők tojásos- és fiókás fészekaljaiban – magyarázta érdeklődésünkre Kovács Ágnes.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntese elmondta, hogy emiatt szükségszerű volt biztosítani a fészkek nyugalmát.

– A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai regisztrálták a fészkelő párok számát, valamint a fészkelőtelep pontos kiterjedését is. Eredményeik ismeretében az illetékes természetvédelmi hatóság átmenetileg védett természeti területté nyilvánította a kijelölt folyószakaszt.

– Az augusztus közepéig tartó természetvédelmi oltalom nem zárja ki a csónakokat és a kishajókat a Hortobágy–Berettyóról, de előírásokkal szabályozza a védett folyószakaszon folytatott tevékenységeket. A legfontosabb kíméleti előírás, hogy a veszélyes hullámkeltés elkerülése érdekében a vízen legfeljebb 5 km/órás sebességgel lehet közlekedni – számol be az intézkedésről is a fiatal lány. Természetesen arról is kérdeztük, hogy mit láthatunk a folyószakaszon:

– A partról nézelődve elegendő egy kézi távcső, hogy szemügyre vehessük a meglepő egyszerűséggel épített szerkő-lakótelepet. A gyékénysávok szomszédságában húzódó tündérfátyol alkotta szőnyegen egymástól néhol csupán egy-másfél méter távolságban helyezkednek el a partról csak barnás foltnak tűnő szerkőfészkek. Hínáron, uszadékon lebegő sekély otthonaikat a víz szeszélyeire bízzák.

– Alapjuk erősebb gyékénylevelekből áll, tetejüket finomabb, puhább növényi anyagból alakítják ki. Június elején mindennapos látvány volt a méteres hosszúságú fészekanyaggal küszködő fattyúszerkő, amint roppant súlyú szerzeményét rendre elejtve, csak nagy üggyel-bajjal tudott fészkéig szállítani. A fészkek sokszor teljesen átnedvesednek, rendszeres pótolgatásra, tatarozásra szorulnak – meséli el szemléletesen a madarászlány.

Mint megtudtuk, Mezőtúron nem idén alakult ki először szerkőtelep. A tavalyi évben is hasonlóan magas, ám kicsivel szerényebb egyedszámban költöttek itt fattyú- és kormos szerkők, telepeik akkor is ideiglenes területi oltalomban részesültek.

Úgy tűnik tehát, ezek a különleges madarak évről-évre „bizalmat szavaznak” a mezőtúriaknak, saját magukat és törékeny fiókáikat is a helyiek elfogadására, szeretetére, gondoskodására bízzák.

– Legyünk tehát büszkék, viselkedjünk felelősen környezetünkért, hiszen akár még egy ilyen forgalmas, városi élőhelyen is visszatérhet mellénk régi, s oly’ csúnyán sorsára hagyott otthonunk, a természet – teszi hozzá Ágnes. Vannak, akik nem teljesen örülnek a szerkők mezőtúri helyválasztásához. A telep megléte miatt ugyanis lehetetlenné vált számos, a vízre tervezett vendégváró program szervezése és kivitelezése...

A természeti látványosságot egyébként bárki megnézheti, aki csatlakozik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnoki Megyei Helyi Csoportjának szombati túrájához. A résztvevők 7.30-kor találkoznak a sétahajó-kikötőnél.

Milyenek is ezek a vízi madarak?

A fekete sapkát viselő, nászruhában mélyvörös csőrű fattyúszerkők neve abból a régi téves feltételezésből ered, miszerint e faj a fehérszárnyú- és a kormos szerkő hibridje. A kormos szerkők névadója nászruhájuk: fej-, mell- és hastájékuk fekete, csőrük szintén sötét.

A mélyebb víztereket kedvelő fattyúszerkőkkel ellentétben megelégszenek a sekélyebb vízzel, inkább a sűrűbb vízi növényzetet igénylik. A két faj fészekalja legtöbbször 3 tojásból áll, ám a mezőtúri szerkőtelepen 4 tojásos fészkeket is megfigyeltek. Maguk a tojásos fészekaljak komoly fejtörést okoznak még a szakavatott szemnek is.

Ha épp nem tartózkodik ott a szülőpár valamelyik tagja, nehéz megállapítani, melyik fajhoz tartozhat. A két faj barnás alapszínű, sötéten foltozott tojásai hasonlóak egymáshoz, színüket ráadásul még a fészket alkotó, rothadásnak indult növények is megváltoztathatják.

A kotlás a fattyúszerkő esetében 18-20, a kormos szerkőknél pedig 20-23 napig tart. A kotlásban egymást váltva mindkét szülő részt vesz. Barnán mintázott fiókáik a keléstől számított második héten hagyják el a fészket. A kormos szerkő fiókák hamarabb, 19 naposan válnak röpképessé, a fattyúszerkők utódai pedig körülbelül egy hónaposan.

A szerkőtelep életébe bepillantást nyerve jellegzetes, reszelős hangjukkal is megismerkedhetünk. Zsákmányukat látványos ügyességgel szerzik.

Az apró halakat, békákat, vízirovarokat a víz felszíne felett repülve szemelik ki, majd hirtelen ereszkedéssel emelik ki azokat. Ekkor figyelhetjük meg az ún. „szitálást” is, vagyis amikor a levegőben szinte egy helyben lebegve keresik táplálékukat.

A két szerkőfaj minden egyede fokozottan védett, természetvédelmi értékük a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) esetében 100 ezer, a kormos szerkő (Chlidonias niger) esetében pedig 250 ezer forint.