A sikersztori titka

Magam részéről biztos vagyok benne, hogy nincsen és nem is volt, Szász Attilának viszont még mindig valami rémlik, hogy hajdanán talán lehetett kettőnknek gyermekkori találkozása. Nem túl gyakori telefonos beszélgetéseinkben olykor kapirgáljuk lehetséges közös emlékeinket, egyelőre sikertelenül. Ő koltóis én kassais voltam, de e két távoleső szolnoki általános iskola távolságán túl nagyobbnak tekinthető a fiatalabbsága javára írandó nyolc esztendő.

És mégis. Amikor szóba elegyedünk egymással, rendre az az érzésem támad, mintha valaha együtt nőttünk volna fel, egy ugyanazon grundra járva csibészkedni, hasonló ábrándokat és biztos terveket szövögetve a felnőtté válásunk utáni évekről. De nem így volt. Már csak azért sem, mert én a Tenkes kapitányán, ő meg a Csillagok háborúján vált öntudatos (fér)fiúvá.

Szerintem először, de mondjuk úgy, legutóbb, öt évvel ezelőtt találkoztunk személyesen. A szolnoki TISZApArt moziban volt a többszörösen díjazott Örök tél című filmjének bemutatója. Tényleg furcsa, hogy akkori rövid szóváltásunk is mintha régi, gyerekkori barátságon alapult volna. Őszintesége és közvetlensége az oka.

Azóta sok víz folyt le a Zagyván, Tiszán, Dunán. Attila közben számos filmet rendezett, melyek szinte mindegyik rangos hazai és nemzetközi elismerést nyert el. Balázs Béla-díjas ismerősöm, bátorkodva mondom, barátom alkotásait a közelmúltban Kaliforniában, Cannes-ben, Chicagóban és Kaliforniában díjazták, de egyik filmjével például győzött az idei magyar Oscaron, a Magyar Mozgófilm Fesztiválon is. Időközben Az aranyvonat legendája, majd az általam most látott Eger, 1552-es rövidfilmekkel aratott babérokat itthon és külföldön egyaránt.

Attila eddigi szakmai élete sikersztori. Könnyű neki! Velem gyerekeskedett...