2017.12.06. 18:40
Nem a fegyver öl embert, hanem a szándék
Bevallom, vonzódom a fegyverekhez. A maguk módján tökéletes gépek, hatalmas történelmi és kulturális háttérrel. Más kérdés, hogy rossz szándékkal mire használhatók. Szeretek célba lőni is, de élőlényre soha nem nézett a fegyverem csöve.
Ölni egyébként kellő ismeret birtokában, puszta kézzel is lehet. Nem az eszköz, hanem az őt irányító szándék tehet a bűnről, aminek részesévé válik.
Megértem, bár nem pártolom, ha valahol akkor érzik rendben a portát, amikor senki kezében nem látnak fegyvert. De nem így teremtik meg a béke legfőbb biztosítékát, ahhoz a fegyverszekrények helyett a fejekben kell rendet rakni.
Amihez több bölcsesség kellene, mint a társadalom megvalósíthatatlan teljes lefegyverzéséhez. A rossz szándékú embert úgysem érdekli semmiféle tiltás. Nagyapám, a boldog békeidők katonája a hadgyakorlatról hazavitte és sarokba támasztotta a szuronyos puskát.
Svájcban, Izraelben ma is háznál van a géppisztoly, de ez a tény mégsem befolyásolta kedvezőtlenül a népességszámot. Egyszóval, van más út is, mint a nálunk életbe lépő drákói szigorúság.
Másrészt a polgári világ mintaképéül szolgáló Angliában sem lehet senkinek fegyvere, egy utcán viselt bicskáért bárkit elvihet a rendőr.
Nehéz eldönteni, valójában kinek van igaza. Törvénytisztelő polgárként tudomásul kell vennem a fegyvertörvényt, de a lelkem mélyén nem bánnám, ha erkölcsi, szellemi alkalmasságom esetén nagykorúnak tekintenének ezen a téren is.
Szathmáry István
