Toronycsúcs a parton

Bizonyára többeket meglep majd, ha a szolnoki Belvárosi Szentháromság-templom tornyának jókora csúcsával közterületi emléktárgyként a Tisza-parti sétányon találkoznak. A jelenlegi elképzelés szerint ugyanis a két évszázadnyi szolgálat által megviselt és cserére érett, rézzel borított ódon építményt nem bontják szét. Megőrzik a város számára, és új szolgálati helyén bárki közelről megtekintheti a régi mesterek ránk maradt míves munkáját. Akár össze is vetheti mai utódaik onnan is látható művével, az új toronysisakkal. 

Ha pedig felmerül a kérdés, hogy miért lehet érdekes a szolnokiak számára egy ilyen ódon építmény, arra több válasz is kínálkozik. Az egyik, hogy Szolnokot története során legalább tucatszor rombolták le vagy égették fel, így megmaradt emlékeink számát tekintve távol állunk a nálunk szerencsésebb vidékektől. Az ősök hagyatékának ezért az átlagosnál nagyobb fontossága van számunkra. Ami egyébként világviszonylatban is igaz, mert mindenütt óhatatlanul fogy, pusztul a múlt hagyatéka, és a tegnap hétköznapi alkotásai könnyen fontossá válhatnak a jövőben, feltéve, hogy sikerül addig megóvni őket az eljövendő nemzedékek számára. 

A toronysisaknak egyébként van egy, a mai szolnoki polgárokhoz szóló személyes üzenete is. Annak idején a város lakossága adta össze a maga erejéből az építéséhez szükséges összeget, így most jelképesen visszakerül azok utódaihoz, akik jóvoltából évszázadokon át szolgálta városunk látképét.