1914 sötét nyara

Száztíz esztendővel ezelőtt végigzúgott fölöttünk a történelem, és néhány esztendő leforgása alatt eltemette a régi Magyarországot. Kossuth látnoki szavait igazolva Ausztria egy olyan háborúba rántott bennünket, amihez nem fűződött érdekünk. Ezt a háborút a nagyhatalmak főleg a gyarmatok feletti uralomért vívták, hazánknak ezzel szemben nem voltak hódító szándékai. Mégis emiatt veszítettük el régi országunk területének és népességének a javát. 

Emellett a rövid idő alatt világméretűvé nőtt összecsapásban a népesség lélekszámához viszonyítva a szerbek után miénk volt a legnagyobb emberveszteség. Az akkori magyarság színe-java, fiatal korosztályok sora vérzett el a frontokon, s szűkebb hazánk, a magyar Alföld népe adta a legtöbb áldozatot. A Monarchia katonai vezetése pazarlóan bánt a magyarok vérével, harci értékük miatt a legnehezebb frontszakaszokon vetették be őket, de a katonai vezetés felkészületlensége is ritkította soraikat. Míg a hegyi harcra kiképzett alakulatokat az orosz síkságra vezényelték, a hadtörténelem leghosszabb hegyi háborújában, az Alpokban zömmel alföldi magyar katonák állították meg az ellenséges támadást. 

Akkori háborús áldozatunk miatt is érdemes megőrizni hősi halottaink emlékét, de mást sem szabad elfelejtenünk. 

Ma, amikor az ellenségeskedés okául szolgáló egykori gyarmatok népe kezdi elözönleni Európát, nekünk nincs elszámolni valónk ebben az ügyben senkivel sem.