Szabadesés

Ugrás, kicsiben

Kicsit félve írom ezeket a sorokat, de hátha anyukám épp nem olvassa őket...Sokszor emlegettem már, mennyire szerettem fára mászni gyerekként. Szerencsére sikerült mindig épségben lejutnom a lombosokról, de volt, amikor kicsit vakmerőbb módot választottam.

A megfontolt lefelé kapaszkodás helyett, leugrottam. Bizony!
Megkerestem azt a legalsó ágat, amit már elég közelinek, de izgalom szempontjából mégis magasnak ítélem meg a földtől. Elrugaszkodtam és a gravitációra bíztam az ügyet.
Leginkább azt 

 Na, meg a büszkeséget, hogy jól sikerült a földet érés.

Az ejtőernyő más

A fenti élmény bizonyosan eltörpül egy ejtőernyős ugrás mellett. És a vele járó érzések, tapasztalások leírására is inkább mondjuk az adrenalinlöket kifejezést használhatjuk. De le merem fogadni, hogy ennek a pár másodperces elképesztő szabadságérzésnek van némi köze ahhoz, hogy valaki a fellegekig szálljon, majd a visszautat zuhanva, illetve lebegve tegye meg, az ernyőnek hála.
A katonai ejtőernyős világbajnokság résztvevői biztosan átfogó képet tudnának adni minderről. Főleg, hogy ők hivatásként űzik a dolgot. Cikkünkben izgalmas tudnivalókat olvashatnak az eseményről, amelynek Szolnok ad otthont.
Manapság divatos kifejezés a bakancslista. Sokaknak van, egyesek csak duzzasztják a pontjait, mások meg pipálják sorra. Az enyémen van ilyen is, olyan is. Egyszer szeretnék majd pipát tenni egy elképesztő ejtőernyős élmény mellé. Addig gyűjtögetem még kicsit a tételeket. Na meg a bátorságot...