Jó reggelt!

Régóta előszobafalunk dísze egy vasból kovácsolt félhold. 

A kétarasznyi, emberi arcot is formázó tárgy kidobott kacatokból került hozzám, mert megfogott a suta bája. Sokáig nem tudtam mire szolgált az egykor bizonyára falusi kovácsmester alkotta mű, míg rájöttem a hivatására. Templomtornyon az óramutató ellensúlyaként trónolt a magasban, és onnan sokat láthatott a világból. Főleg akkor, amikor már leszállt az éj és égi mintaképével együtt csak ketten vigyázták az elcsendesedett éjszakát és az emberek álmát. Sajnos a régi tárgyak, bár bizonyára van lelkük, beszélni nem tudnak, így őrzik a titkaikat, de néha mégis úgy érzem, vele együtt azok is szótlanul körülvesznek bennünket a lakásban. Sz. I.