A betűk értéke

A beszéd mellett az írás az egyik legfontosabb szellemi kincsünk, amivel kiemelkedtünk a bennünket körülvevő élővilágból. A beszéd összeköt bennünket embertársainkkal, az írás pedig hosszú életűvé, akár örök érvényűvé teszi gondolatainkat. Legősibb írásos emlékeink, a ma már sokszor humorosnak tűnő vésett kőtáblák szinte elpusztíthatatlan emlékművei szellemünk alkotóerejének. 

Az írás úgy nőtt, tökélesedett velünk, ahogy a gyermekben is alakul a világ képe, a kezdetben csupán lerajzolt fogalmak így váltak gondolatainkat visszatükröző, a hangokat egyértelműen leíró betűkké. Például az A betű, mely az alef, ökör szó első hangja volt a betűírás szülőhelyén, Föníciában, az ökörfej rajzából egyszerűsödve nyerte el mai formáját. 

Most sajnos úgy tűnik, visszafordultunk az eddig megtett úton. Életünkben egyre több a leírt szöveget pótló rajz, a piktogram, az alkotásnak is tekinthető kézírást átveszi a billentyűk nyomogatása, velük együtt pedig szaporodnak az átgondolt írás helyetti szócséplések. E változások bizonyára jobban kiszolgálják felgyorsult korunkat, de nem biztos, hogy érdemes miattuk számos bevált értéket kidobnunk, száműzni az életünkből. 

Ezért is örömteli az a szolnoki könyvtárban rendezett kiállítás, egy elhivatott hölgy munkája, ami a betűnek, az alkotóerővel bíró kézírásnak emléket állítva hívja fel a figyelmet arra, hogy bevált, régi dolgainkat megőrizve is lehet veszteség nélkül az új követelmények kihívásaihoz igazodnunk.