Emlékek

Spanyolország győzelmével ért véget a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság. De miről is marad emlékezetes? 

A legtöbb nagy tornáról mindig beugrik utólag egy kép, egy meccs, egy mozzanat, a hangulat. Ez a kontinenstorna viszont egy kissé más volt, mint a többi. A topcsapatok egy jó része (Anglia, Franciaország, Belgium és talán még Portugália is idesorolható) mérkőzései nagy részén csak szenvedett, emiatt pedig talán kevesebb volt az igazán élvezhető összecsapás. Ez maradna meg az utókornak, hogy milyen gyengén teljesítettek a nagyok? Kétlem. Legalábbis nem csak ez. Az emlékek általában megszépülnek, így bizonyára inkább Spanyolország menetelésére gondolunk majd vissza évekkel később, hogy Nico Williams és a döntő előtti napon a tizenhetedik életévét betöltő Lamine Yamal hogyan vezette hazáját a trófeáig. Természetesen nem csak nekik köszönhető a győzelem, hiszen a siker egy sok összetevős képlet, de ők ketten voltak azok, akiknek a játéka színesítette a tornát. 

De említhetjük Ausztria, Törökország vagy Georgia csapatait is, amelyeknél tudtuk, ha ők játszanak, akkor élvezhető találkozót látunk. Az idei tornáról nekünk, magyaroknak bizonyára Csoboth Kevin Skócia elleni századik perces győztes gólja marad meg örökre, még annak ellenére is, hogy sokan csalódásként élték meg az Európa-bajnokságot. Pedig nem kell... 

Megvoltak ennek a tornának is a szépségei, melynek végén az igazság győzött, és az a csapat nyert, mely többet tett a sikerért, a futball pedig még mindig nem tért haza Angliába.