Fontos pillanat

Időnként előkerülnek gyermekkorom megkopott fényképei. Persze nem olyan régiek azok, már a színes korszakból valók, mégis jó nézegetni egy-egy akkor fontosnak tűnő pillanatot. Megfigyelem kedvenc ruhámat, a karácsonyi ajándékokat a fa alatt. De tisztán emlékszem arra is, amikor indulás előtt már nagykabátban hívott vissza nagymamám az ajtóból egy közös felvételre. Néhány megmosolyogtat, egy-kettő akár meg is döbbent a régi emlékek közül. De mind alkalmas arra, hogy beszélgetést indítson a köreinkben. Ilyenkor jönnek az ugye, emlékszel… kezdetű mondatok. És kiderül, mindenkinek az adott esemény más-más mozzanata égett kitörölhetetlenül az agyába. Így válhat egy kép a kollektív emlékezet megtestesülésévé. A megkopott felvételek ezen tulajdonságát használják fel Tiszakürtön is. 

A közösségi oldalt hívták segítségül, hogy felvételeket gyűjtsenek össze a település egykori lakóiról, azok életéről. Hosszú bejegyzésfolyamokat indítottak el a közzétett képek. Ahol bizonytalan volt az eredet, vagy a személyek, akiket ábrázol, ott egymásnak segítettek a lakosok, hogy összerakják emlékeik képkockáit. 

Érdekesnél érdekesebb történetek elevenednek meg a fiókból előkerült, poros és sokszor megkopott papírok nyomán. Merthogy még van minek előkerülni. Azon kevesek közé tartozom, akiknek a polcán akadnak fényképalbumok. De vajon a gyerekeink és az unokáink miket lapozgatnak majd? Hogyan emlékeznek majd ránk és az egykor oly fontosnak tűnő pillanatra?