Szelektív szeretet

Már eddig is szelektálhatott, aki fontosnak érezte. Külön gyűjthettünk műanyagot, papírt, üveget, zöldhulladékot otthon. Aztán a gyűjtőszigeteken dobhattuk a helyére, üvegből a színtelen és a színes is külön-külön konténerbe pottyanhatott. A kertben ott a sárga, a zöld és a fekete kuka, mellette az üvegtároló. Jó ránézni a különböző kukákra, jó érzés környezettudatosnak lenni. 

Most itt az újabb hulladékcsoport, amit külön gyűjthetünk, kiosztották a lakótelepi részeken a zárható vödröket. Ezekben a konyhai hulladékot gyűjtheti az, akinek fontos ez. 

Remélem, sokan érzik majd úgy, hogy értelme van a befektetett pluszmunkának. Mert a szelektálás bizony pluszmunka, különszedni a hulladékfajtákat, többféle szemetest tartani, figyelni, melyiket mikor szállítják, szóval van vele némi macera. A konyhai hulladék még nagyobb kihívás. Olyan egyszerű volt szemétbe dobni a maradékot... Most meg elő a kis vödörrel, beleszedni a megmaradt ételt, levinni, beleborítani a lépcsőház közös gyűjtőjébe. És míg a műanyag, az üveg, a papír nem áraszt szagokat, hát, kérem, ez fog. 

A maradék felvágott, az el nem fogyasztott ebéd maradványa bizony hamar szagot áraszt majd. Ez van. Valamit valamiért. 
A környezet védelme, a Föld óvása bizony erről szól: ki kell lépnünk a komfortzónánkból, lejjebb kell adnunk a kényelemből, ráadásul semmit sem kapunk cserébe azonnal, eredményt nem láthatunk. Mindennek hozadékát ugyanis majd unokáink látják. Még nem születtek meg, de már most szeretem őket. Fontosak, így látatlanban is. Értük csinálom.