Megszokott mosolyok

A piacnak „illata” van és varázsa. Kofák, portékák, hangzavar, színek és hangulatok. Mára kissé megkopott az említett jelzők fénye, a piac „sem olyan már mint régen”. Mégis körbelengi valami csábító energia, ami miatt szívesen bolyongunk az asztalok között.

A magam részéről legalábbis ilyesmi a magyarázat. Persze tudom, hogy a nagy bevásárlóközpontok kényelme tényleg nagyon visszaszorítja a hétvégi piacozást, a hétköznapit meg szinte teljesen eltünteti. De ha az ember teheti, kosarat ragad és beleveti magát a nyüzsgésbe. Ha Ön is kedvet kapna, cikkünkből kiderül, mi-minden és mennyiért kapható éppen, a szolnoki vásárcsarnokban.

Kislányunk születése előtt állandó program volt nálunk, hogy szombat délelőtt minden zöldséget, gyümölcsöt, sajtot és egyéb finomságokat ott szereztünk be.

Kerékpárra ültünk, eltekertünk a vásárcsarnokhoz és szépen nekiláttunk felkeresni a „mieinket.” Idővel ugyanis valahogy kialakult a szimpátia, a „szokások”, hogy mit, kinél veszünk. Így hamarosan arca is lett a piacnak. Hétről hétre megismertek minket, váltottunk pár szót, majd egyre többet, végül egy emberként szurkoltak és várták a babánkat ők is, velünk együtt.

Ez jó érzés. Az ismeretlenül ismerős összetartozás, az a pár kedves mondat, minden szombaton.

Aztán jött a pandémia, átalakult a mindennapok rendje. Majd szülők lettünk, új kerékvágásba került az élet, a piacozás már csak néha sikerül.

De hiába az eltelt évek, a „kimaradt” hosszú idő, a megszokott asztaloknál, megmaradtak a megszokott mosolyok is. Szerintem ebben rejlik a piac igazi varázsa….