Magasabb polcon

Egyik délelőtt a szolnoki Kossuth téri lottózó előtt elhaladva egy beszélgetésre lettem figyelmes. A diskurzus lényege az volt, hogy az egyik férfi próbálta a másikat lebeszélni arról, hogy a magyar kézilabdás hölgyek győzelmére fogadjon a horvátok elleni világbajnoki meccsen. Hozzátette, a magyar csapat a Montenegrótól és a Svédországtól elszenvedett vereséget követően nála az alsó polcra került, egy lyukas kétfillérest sem szabad áldozni a sikerükre.

Aki nem tudná, ezen találkozón eldőlt, hogy csapatunk ott lehet a jövő áprilisi olimpiai selejtezőben, ahol kiharcolhatja majd az ötkarikás részvételt. A mieink vert helyzetből, hatgólos hátrányból fordítva, 23–22-re nyerték meg a mérkőzést, ami után átszakadt a gát, a magyar hölgyek hosszú percekig, vagy inkább órákig ünnepelték győzelmüket. Egy biztos, az olimpiai selejtezőtorna sem ígérkezik egyszerű feladatnak, ám ott csak három ellenfél lesz, közülük kettőt kell megelőzni az ötkarikás részvételhez.

Talán sokan nem is tudják, hogy a mieink sikerének van Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei érintettsége is. A szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir magyarországi játékos pályafutása az Olajbányászban kezdődött, hét éven át szerepelt Szolnokon. A játékosok közül Bordás Réka pedig kenderesi, míg Juhász Gréta mezőtúri származású, mindkét hölgy szülei ott élnek ma is. 

Azóta nem láttam a pesszimista fogadót, azt sem tudom, hogy mennyire követte figyelemmel a magyar–horvát mérkőzést. Szerencsére mi láttuk az összecsapást, ahogyan küzdöttek, hajtottak a lányok, és nem utolsósorban nyertek – mindez örökké emlékezetes marad sokunk számára.

Azt gondolom, hogy megérdemlik a hölgyek, hogy magasabb polcra kerüljenek a rangsorban!