Para

Szolnok nagyon kis város. Legalábbis ami a hírek terjedési sebességét illeti. Mondhatni, az egész település egy nagy pletykafalu. Néhány órával azután, hogy megfogtak egy korrupt kórházi orvost, már a nevén emlegette mindenki. És jól is van ez így! Mélyen erkölcstelennek tartom ugyanis az élettel és a halállal való kufárkodást. 

Mert ne legyenek illúzióink! Ha megnézzük, valójában miről is szól a hálapénz intézménye, nem másról, mint az orvos azon ígéretének megvételéről, hogy a jogtalan pluszjuttatásért majd nagyobb esélyt biztosít az életben maradásra, mint másoknak, akiknek nem jutott paraszolvenciára. Holott minden gyógyító megkapja a törvényes, immáron jelentősen megemelt fizetését. Hogy az sok vagy kevés, vagy mihez képest mi mennyi, azon lehet vitatkozni. Mint ahogy azon is, hogy van-e elég orvos, és lesz-e. 

Az azonban a keresztény-humanista kultúrkör országaiban évszázadok óta nem vita tárgya, hogy a mások segítségére esküt tevők nem tekinthetik magukat élet és halál urának. És főleg nem kereskedhetnek az emberi léttel mások kiszolgáltatottságát kihasználva. Persze havi negyvenmillió sokaknak megéri a kockázatot. Az internetes fórumokon mindjárt polémia is indult, hogy meg kell-e fogni a korrupt orvosokat. Mert mint írják, így még a mostani alacsony létszám is apadni fog, és nem lesz ellátás. Meg amúgy is kiváló szakember, akit elcsíptek. 

Nem, nem az! Szerintem az orvos nem csak attól jó orvos, hogy a branült elsőre jó helyre szúrja, vagy tudja, hogy mikor milyen gyógyszert kell beadni. Az erkölcsi tartás és az empátia a durva leterheltség ellenére ugyanúgy napi rutin kell hogy legyen a munkájában, mint a gyógyító szakmai tudás. Szerencsére sokkal több a tisztességes, kiváló orvos, mint a becstelen. Csak néhányan nem akarják még mindig tudomásul venni, hogy a paraszolvenciából csak a para maradhat, ha a Nemzeti Védelmi Szolgálat is benéz a rendelőbe.