A grund

Félig fű, félig por borította a labdarúgó pályát szülőfalumban. 

Nem zavart ez minket, így is nagy rangadókat játszottunk, amikor a falu apraja-nagyja összegyűlt. A csapatokat jó előre leszerveztük, eközben természetesen arra is figyeltünk, hogy az elosztás igazságos legyen. Hol jobban, hol rosszabbul sikerült, a játék önfeledtségére, a kihagyott helyzetekre vagy éppen a káprázatos gólokra így is tisztán emlékszem. 

Aztán volt olyan is, amikor csak hárman találkoztunk, olyankor meg egyérintővel egykapuztuk. Később volt szerencsém salakon és feketesalakon is játszani, amiknek nyomait máig a lábamon viselem. Az emlékek persze azóta megszépültek, de nem vágyom vissza a nyári melegben igencsak poros felületre.

Csak később egy franciaországi torna során találkoztam először műfűvel, ott és akkor a terület homokkal volt felszórva, a foci is más élmény volt rajta, majd évekkel később Szolnokon is megépült az első műfüves. Mára egyre több település és iskola udvarán vannak hasonló létesítmények, megteremtve a focihoz az ideális feltételeket.

Ahogy cikkünkben megemlítettük Újszász is egy pályával bővül, melynek fontos szerepe lesz az iskolai sportoktatásban, de a futballszerető, sportolni vágyó lakosságot is kiszolgálja majd. És bár a félig fű borította pályáról is igazán szép emlékeim vannak, mégiscsak eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha nálunk is ilyen lehetőség adódott volna… 

Bízom benne, hogy a vármegyénkben, így Újszászon is épülő pálya valóban beváltja a hozzáfűzött reményeket és generációk labdarúgó palántái edzenek majd rajta.