TISZAFÖLDVÁR

2017.12.23. 11:27

Furcsa probléma ütötte fel a fejét Tiszaföldváron, éjszakánként fiatalok csellengenek az utcákon

Fiatalok csellengenek éjszakánként az utcán, Tiszaföldváron. A polgárőrök, a családsegítők, a pedagógusok és az önkormányzati képviselők megoldást keresnek a – szerencsére nem túl sűrűn jelentkező – problémára, szerintük ugyanis a fiatalkorúaknak esténként otthon van a helyük.

A családsegítő, Árvai Irén és a polgárőrök, Tadai János és Kecse László azt mutatják, merre találkoztak már csellengőkkel

Fotó: Mészáros János

Az éjszakánként is járőröző polgárőröknek nagy szerepük lehet a jelenség megoldásában, hiszen javarészt ők találkoznak velük…

– Mit csinálnak az utcán a gyerekek? Csellengenek! Lakatlan házban bújnak meg, ott rongálnak, vagy éppen az utcán teszik ugyanezt. Az se biztos, hogy ezek a fiatalok nem felderítői bizonyos csoportoknak – vélekedik Kecse László, a Tiszaföldvári Polgárőr Egyesület vezetője, járási koordinátor, aki bizony – ha nem is túl sűrűn, de – találkozik esténként kollégáival utcán lófráló fiatalokkal. A jelenséget senki nem nézi jó szemmel, a szakemberek megoldást keresnek a problémára.

– Nemrégiben egyeztető fórumon vettünk részt, ahol pedagógusokkal, önkormányzati képviselőkkel, családsegítőkkel beszélgettünk arról, mit tudunk tenni ezekkel a gyerekekkel. A polgárőröknek nagy szerepük van, hiszen javarészt mi találkozunk velük – állítja Kecse László, hozzátéve, ilyenkor megpróbálják hazairányítani a gyerekeket, megesik, hogy haza is viszik. De minden esetben elbeszélgetnek velük.

– Nagy gond azonban, hogy a polgárőröknek nincsen joguk az igazoltatáshoz. Ha ismerjük a gyerekeket, akkor tudjuk, melyik család tagja, hol lakik és mennyi idős. Őket könnyebb rábírni, hogy vegyék az irányt hazafelé. De ha valakit nem ismerünk, nem tudunk vele mit kezdeni. Gyereknek néz ki? Lehet, hogy csak kölyökképű tizenkilenc éves.

– „Nincs közük hozzám!” – rándítják meg sokszor vállukat, és ebben az esetben maximum a rendőröket hívhatjuk ki, akik már elkérhetik tőle a személyi okmányokat. Higgyék el, nagyon tisztában van mindenki a jogokkal… – ingatja fejét a polgárőrvezető.

A szakmaközi megbeszélésen Gődér Gábor önkormányzati képviselő is részt vett, akinek konkrét javaslata volt ezzel kapcsolatban.

– Azt kezdeményezem, hogy a város alkalmazzon még egy közterület-felügyelőt, akár félállásban is, aki együtt járőrözhetne a polgárőrökkel. Egy közterület-felügyelőnek ugyanis joga van igazoltatni – magyarázza honlapunknak a szociális, egészségügyi, oktatási, ifjúsági, művelődési és sport bizottságának tagja.

Kérdésünkre, nagyságrendileg hány fiatalról lehet szó, csak bizonytalan választ kapunk. Igen sokan ugyanis – meglátva a polgárőr- vagy rendőrautót – elszaladnak, elbújnak. Az viszont tudott dolog, hogy a legtöbb szabadban éjszakázó gyerekkel főleg nyáron és segélyosztás idején lehet találkozni, ilyenkor a szülők felügyelet nélkül hagyják lányukat, fiukat, akik aztán ki is használják az alkalmat.

Talán mondani sem kell, a szülők nem színházba mennek ilyenkor… Ha tehát egy gyerek az utcán cselleng, az szinte mindig a zűrös családi állapotokra vezethető vissza. Ilyenkor lépnek színre a családsegítők.

A családsegítő, Árvai Irén és a polgárőrök, Tadai János és Kecse László azt mutatják, merre találkoztak már csellengőkkel

– Mi viszont csak akkor tudunk segíteni, ha a polgárőrök, rendőrök jelzéssel élnek felénk, azaz, ha tudják, ki az illető. Az igazoltatásnak tehát tényleg nagy szerepe van. Amúgy gyerekek bandázásáról eddig nem kaptunk lakossági bejelentést, konkrét családdal vagy személlyel kapcsolatban azonban igen – veszi át a szót Árvai Irén, a tiszaföldvári Család- és Gyermekjóléti Szolgálat családsegítő szakmai vezetője. Azt mondja, jelzés esetén mindig megkeresik a szülőket, és felajánlják segítségüket. Ám ha a szülő nem partner, az patthelyzetet eredményezhet.

A szakemberek úgy vélik, szerencsére a gyerekcsellengés nem általános dolog a városban, de igenis létezik, melynek visszaszorítására mihamarabb megoldást kell találni. Az igyekezet megvan.

Idős emberekbe kötnek bele

– Hetvenhat éves öregasszony vagyok. Amikor boltba megyek, bizony kétszer is szétnézek, ki van az utcán. A temető környékén élek, itt nem egyszer találkoztam már karót támasztó fiatalokkal, akik amikor elmegyek mellettük – nem hagyják szó nélkül a jelenlétemet. „Mi van, mama? Hová megy?” – kérdezik kihívóan, én pedig félelmemben mindig nyakamba veszem a lábam, félek tőlük – meséli Erzsike néni.

– A jelenség máshol is észrevehető, főleg ott, ahol lakatlan ingatlanok vannak – erősíti meg Kecse László, aki azt mondja, fokozottan ügyelnek a „frekventált” helyek biztonságára.

Joó Zsuzsa

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!