2017.06.29. 07:50
A szeme megtelt szeretettel
A bolt ajtajában ült a férfi. Középkorú, de már őszes hajjal és szakállal. Borostája legalább egyhetes lehetett, és elmélyülve számolgatta a sapkájába dobott aprópénzt.
Nem volt faragatlan, követelőző vagy kellemetlenkedő. Csak nyugodtan várt valamire. Megszólítottam, mielőtt beléptem volna: mit hozzak? Egy ideig csak nézett bután. – Komolyan? – kérdezte végül.
– Komolyan, de alkoholt nem veszek – feleltem. – Akkor egy lecsókolbászt, ha lenne olyan kedves. Hoztam is, majd leguggoltam beszélgetni. – A kutyámnak lesz – árulta el, és a szeme megtelt szeretettel. – Csak ő maradt nekem – tette hozzá, mire az én szemem is megtelt valamivel…