TISZAFÖLDVÁR/MARTFŰ

2018.07.09. 13:53

Kíváncsi a „martfűi rém” igaz történetére? Íme az 1. rész!

Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje egy nagyon izgalmas és látványos kor- és kórtörténet. A film az 50-es, 60-as évek megbetegített társadalmának nem túlzó vetülete, illetve egy beteg tagjának tízéves ámokfutását tárja fel. Most induló sorozatunkban korbeli dokumentumokra építve mi is bemutatjuk a történetet, illetve annak kevésbé ismert mozzanatait.

Mészáros Géza

Jelenet A martfűi rém című filmből.

Forrás: Big Bang Media

A tettes maga, a helyette 11 évet a börtönben ülő férfi, de még az áldozatok mindegyike is mind-mind tiszaföldvári volt. Martfűnek viszont volt akkorra már egy híres cipőgyára...

Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje nagyon megérdemelte a Magyar ­Nemzeti Filmalap félmilliárd forintos támogatását. A 2016-ban bemutatott, többszörösen díjazott pszicho-thriller nem csupán a szakma, de a közönség tetszését is elnyerte a maga kendőzetlen, nyers vadságával együtt is.

Vagy talán épp azért... Nagyon izgalmas és látványos kor- és kórtörténet. A film valóságos eseményeken alapul: az ’50-es, ’60-as évek megbetegített társadalmának nem túlzó vetülete, illetve egy beteg tagjának tízéves ámokfutása a kettős szálú cselekmény.

Jelenet A martfűi rém című filmből.
Fotó: Big Bang Media

Az, hogy a gyilkosságsorozat több mint tíz évig felderítetlen maradt, a háború utáni áldatlan állapotoknak is köszönhető. Mint tudjuk, a kommunista hatalom még magától is félt, számos elkötelezett elvtársat elvtársak figyeltettek meg, végeztettek ki, mindenkinek mindenki gyanús volt.

A magyar rendőrségtől ’45 után legalább félezer tapasztalt nyomozót küldtek el. A szakmai tudás helyett az elvhűség számított.

Új, fiatal embereket vettek fel, sok esetben az sem számított, hogy iskolázatlanok. Az ’50-es évek rendőri állományát – csak kissé túlozva – a dilettantizmus és az erőszakosság jellemezte.

S mivel a kommunizmusban efféle bűncselekmények nem is történhettek meg, hiszen bűnözés nincs, ezért a hatalom az esetet nagyon gyorsan, a társadalom felé megnyugtatóan „pozitív” eredménnyel akarta lezárni.

Ráadásul az egypártvezetés erőszakszervezetei és büntetőhatóságai, -hivatalai még az 1956-os „ellenforradalom” utáni véres leszámolásának lázában égtek, így a gyilkosságsorban első, a lakosságot megdöbbentő emberölés „hiteles” kivizsgálásával és „tisztességes” felelősségre vonásával is példát akartak statuálni.

A sok tiszaföldvári család tragédiáját jelentő történet azzal kezdődött, hogy 1957. július 23-án a lány sógora, Nyitrai János, a Martfű és Tiszaföldvár közötti műút mellett húzódó öntözőcsatornában – miután 22-én este nem tért haza és keresésére indult – megtalálta a 23 esztendős Szegedi Margit holttestét.

A fiatal nő fejét szétrepesztették, ruháját megszaggatták.

A nemi vágy vezérelt gyilkosság híre gyorsan terjedt, már csak azért is, mert Margit a népes állománnyal rendelkező martfűi Tisza Cipőgyárban dolgozott.

Látkép a martfűi Tisza Cipőgyárról. Az áldozatok többsége itt dolgozott.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

A nyomozók rohamtempóban vizsgálódtak, számos tanút hallgattak meg, így kisvártatva sor került a tiszaföldvári fiatal lánynak viszonzás nélkül udvarló ugyancsak tiszaföldvári Kirják János kihallgatására is.

Az akkor 32 éves férfi egy műszakban dolgozott a lánnyal a cipőgyárban.

Kirják János

Folytatjuk!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában