Óriási meglepetés érte a gyermekorvost, amikor megkereste a rendőrség

– Nagyon félek a matekdogától, így ha csak lehet, elbliccelem, ilyenkor megjátszom a beteget  – avat be a hetedikes Krisztina. – Osztálytársam tanított meg a trükkjére: mielőtt bemegyek a rendelőbe, beszippantok egy kis bors és paprika keveréket. Hát, nem kellemes, de hatásos, csak úgy tüsszögök és folyik az orrom meg a könnyem. Még sose gyanakodott a doktornő!

– A diákok nagyon fifikásak! – állítja dr. Kiss László szolnoki gyermekorvos. – Mindig is voltak és lesznek lógós diákok, akik a legkülönbözőbb módszerekkel próbálnak távol maradni az iskolától. Leggyakoribb, hogy majdnem-lázasan, mű-köhögve, de egyébként makkegészségesen jelennek meg rendelőben. Én ilyenkor persze megállapítom, hogy mehetnek közösségbe, és papírt adok arról, hogy nálam járt a rendelőben. Így máris megvan az igazolt hiányzás. „Visszatérő vendégeimnél” az ellenőrzőjükbe írom be, mikor hiányoznak, hogy a szülő is lássa, merre járt gyermekük. A „rettentő” beteg diákok kedvét a lógástól általában egy komplett laborvizsgálattal tudom elvenni. De azzal is, hogy megmondom, igazolást csak akkor adok, ha anya vagy apa elkíséri a rendelőbe.

A gyermekorvos hangsúlyozza, az orvosnak nincsen joga azt mondani bárkire is, hogy lógós. Azaz minden betegnek meg kell kapnia állapotához mérten azt a megfelelő ellátást, ami neki kijár. Dr. Kiss László hozzáteszi azt is, nem hallott olyan kollégáról, aki úgy látná el rendszeresen a tanulókat igazolással, hogy az ne lenne jogos. Persze, az mindenkivel előfordul, hogy egy-egy alkalommal segít a nem beteg, de szemmel láthatóan fáradt vagy bajban lévő diáknak.
De megtörtént az is, hogy dr. Kiss Lászlót felhívta egy szolnoki iskola igazgatója, hogy szeretne mutatni neki valamit. A doktor természetesen bement az intézménybe, ahol olyan orvosi igazolásokat tettek elé, melyet elvileg ő írt alá. Valójában gyenge hamisítványok voltak. Látszott, hogy otthoni nyomtatóval készítették, az aláírás odafirkantása sem sikerült tökéletesen.

Dr. Orosz Ágnes szolnoki gyermekorvost is érte már meglepetés.
– Pár évvel ezelőtt a rendőrség keresett meg, ugyanis olyan hamisított igazolást árusítottak, amin az én aláírásom szerepelt. Korábban nem figyeltem arra, hogy az aláírásom odaérjen a pecsétre; egy ilyen papírt retusált valaki számítógéppel és azt sokszorosította. Fél év különbséggel egy másik megyei városban is volt ilyen eset, de lehet, hogy ugyanazt az igazolást használták itt is. Nem tudom, ki volt az elkövető, de levonva a tanulságot, azóta még arra is ügyelek, hogy ne ugyanúgy írjam le mindig a nevem – meséli a doktornő, aki ma már „gyanús” középiskolás betegeinek a szüleivel is konzultál, mielőtt kiadna egy igazolást.

– Észrevehető, hogy amint megkezdődik a tanév, a rendelők is megtelnek diákokkal. A szünetekben valahogy mindig kevesebb a beteg gyerek – mondja dr. Hoksári László, a Magyar Orvosi Kamara szolnoki területi alelnöke, maga is gyakorló háziorvos. – Természetesen ennek érthető okai is vannak, hiszen közösségben mindig könnyebben terjednek a betegségek, ám rövid idő alatt kiismerhetőek számunkra a notórius igazoláskérők is. Egy orvos ezt saját vérmérséklete szerint kezeli. Nehéz megkérdőjelezni például, ha egy diák azzal érkezik az orvoshoz, hogy reggel hányt, ment a hasa, de most már valamivel jobban van. Ilyenkor persze igazoljuk a napot. Más eset, ha ugyanez a diák már mondjuk ötödjére érkezik ugyanezekkel a panaszokkal. Ezért is jó a családorvoslás, mert közben találkozunk a szülőkkel, nagyszülőkkel is, akikkel ezt megbeszélhetjük. Ők talán nem is tudnak a csemete „betegségeiről", de családi körben rendezhetik az ügyet.

Amint dr. Hoksári László hozzátette, azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az ember nem gép, a mai diákok pedig különösen leterheltek.
– A saját gyerekeimről is tudom, hogy igenis előfordul, amikor a diák egyszerűen már besokall a sok dolgozat, számonkérés miatt – tette hozzá. – Ha ezzel jön be valaki és őszintén elmondja, hogy szüksége van egy kis pihenésre, az végül is egyszer-egyszer tolerálható.
Dr. Hoksári Lászlótól megtudtuk, hogy a kamara etikai bizottságához olyan jellegű bejelentés az utóbbi években nem érkezett, hogy valamelyik kolléga partner lett volna az igazolások „gyártásában". Ha elő is fordulna, rendkívül nehéz lenne megállapítani, mikor nem jogszerű a hiányzás igazolása.

„Kierőszakolhatja” a család az igazolást

Egy megyénkbeli kistelepülésen dolgozó családgondozó, gyermekvédelmi felelős is megosztotta lapunkkal tapasztalatát. Elmondásuk szerint sok múlhat a háziorvos fellépésén, karakánságán. Sok esetben ugyanis könnyebb a doktornak kiírni a „beteget”, mint szembeszállni a soktagú, nagyhangú, erőszakos családdal, akik csapatostól kísérik el a gyereket. Ilyen esetekben bizony nem csak a szaktudás, hanem a hidegvér is elkelne. De ennél sokkal gyakoribb az, hogy a szülőt egyszerűen nem érdekli a gyerek iskolai lógása, még igazolások beszerzésén sem fáradoznak.