Szűcshímzés tábort tartottak a Nagykunság fővárosában

 – A 18. században a kunhímzéses párnavégekkel díszítették a felvetett ágyat, a 19. század elején a színes irhával és selyemmel hímzett fodros aljú cifra ködmön volt a divat, amit a század második felében felváltott a feketével hímzett női kisbunda. Györffy István nemzetközi hírű néprajztudós már akkor részletesen leírta a nagykunsági cifraszűrt, az általa közreadott rajzokból az egykori Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tervezői csodálatosan felújították a szűrhímzést. Most az ő nyomdokain haladva kezdtem el a reformkori szűcshímzés kutatását – sorolja az előzményeket dr. S Kovács Ilona.

A 19. század elején még fodros aljú, színes hímzéssel és irha rátéttel díszített ködmönökben jártak a karcagi asszonyok, főképp Kovács Mihály messze földön híres karcagi szűcsmester munkáiban. Kovács Mihály Debrecenben, a szűcsmesterség központjában tanulta ki a szakmát, 176 virágmintát tartalmazó mintagyűjteményét 1825. május 26-án kezdte rajzolni. Mintafüzete országosan is a legelső és leggazdagabb szűcsminta gyűjtemény, így most rekonstruálható egy eddig ismeretlen hímző stílus.

– A reformkorból nem maradtak meg bőrruhák, csak néhány festmény, nyomat és némi leírás, ezért kiemelkedő jelentőségű a mintarajzok segítségével történő rekonstrukció és a hímzőstílus felújítása, a mintakincs közreadása – folytatta dr. S Kovács Ilona, akitől megtudtuk, munkáját Gyökeres Mária hímző-grafikus segíti, hogy az egykori „rajzvázlatok”, rövidített „utasítás” feliratok segítségével visszaálmodják az eredeti virágformákat, színeket és alkalmassá tegyék azokat a lehímzésre. Később a mintákat lakástextilek és ruhadarabok díszítésére használják fel.

– A feldolgozó munka valódi nehézségét a bőrrátétek hímzésbe történő átfogalmazása jelenti, hiszen ma technikailag megoldhatatlan lenne a bőrrátét alkalmazása, sőt a színes vászon rátéttel történő helyettesítés is erőltetett eredményre vezetne. A minták lehímzési munkáiba, a színárnyalatok kiválasztásába, a megfelelő öltések kikísérletezésébe bevontuk az egyesület karcagi hímzőit: Nagy-Pálné Pádár Ágnest, Fazekasné Varga Juditot, Nagy Józsefnét, Pádár Istvánnét, Szél Ibolyát, Moldvai Tamásnét, dr. Saliga Viktóriát, Szatmári Katalint, de a tartalmas munkába külső résztvevők is bekapcsolódtak, mint például Elek Ágnes tanárnő és Szolnokról Balla Orsolya egyetemi hallgató – mesélte.

Az egy hetes tábor kettős célt szolgált, egyrészt a résztvevők rajzolással és hímzéssel begyakorolták a stílusra jellemző virág- és levél formákat, motívumszerkezeteket, a szükséges öltéseket. Másrészt pedig előadások segítségével megismerték a karcagi reformkori szűcshímzés emlékeit, a Szűcs Kovács Mihály mintagyűjteményének segítségével folyó rekonstrukciós munka lényegét, a rekonstruált stílusra jellemző díszítmények szerkezetét, a motívumok és motívumelemek sajátosságait, színvilágát.

A tábor tagjainak a Györffy István Nagykun Múzeumban dr. Nagy Molnár Miklós igazgató lehetővé tette, hogy minden „kézzelfogható” tapasztalatokat szerezzenek a kisbundák hímzéséről. A hímzők a tábor után elkezdik a karcagi reformkori szűcshímzést bemutató kiadvány illusztrálására alkalmas szűcshímzések elkészítését.