A rendezett szabadság lehet a mandalák titka Bódi Anikó szerint

– Napra pontosan nyolc éve volt az első kiállításom. Hogy most ismét július ötödikén kezdődött és pontosan itt a könyvtárban, ahol egykor is... nos ez nagyon kedves dolog számomra. Azért nagy számmisztika nincs benne – kezdte mosolyogva Bódi Anikó, szolnoki mandalafestő. Az alkotó elárulta, nem egy hirtelen döntés eredménye volt, hogy egykor ecsetet ragadott.

– Kíváncsi voltam a dolgok összefüggésére, a mélyebb lényegre, elindultam az útkeresés ösvényein. Sokféle tanfolyamra jártam és közben, bár minden lehetőségtől kaptam valamit, éreztem egyfajta hiányt. Minden módszerben szabályok voltak. Nekem hiányzott a szabadság – fogalmazott Anikó. Aztán rátalált a mandalák világára és minden megváltozott.

Rend és szabadság egyszerre

Bódi Anikó szerint a mandalafestés összetett folyamat. A rend és szabadság egyesül benne, amely ezt a harmóniát az alkotóban is megteremti.

– mondta. Egyúttal elárulta, soha nem tervezi meg előre a művet, az „útközben” bontakozik ki előtte.

– Használok körzőt, vonalzót, ceruzát, radírt. Szeretem beosztani a cikkelyeket. De hagyom, hogy a folyamat megteremtse önmagát – részletezte. A szolnoki mandalafestő többféle méretben festi a mandalákat, a legnagyobb általában egy méter átmérőjű. Hogy melyiken mennyit dolgozik, az változó, de soha nem alkot nyomás hatására.

Eltér a hagyományoktól

A szolnoki mandalafestő nem követi az „ősi” módszereket. A hagyományos képek ugyanis meghatározott szabályok szerint készülhetnek.

– Maga a mandala kifejezés szanszkrit eredetű, teljességet, kört jelent. Az önmagába visszatérő körforgást, életet szimbolizálja. Az indiai, a buddhista kultúra meditációkhoz, szertartásokhoz használja, adott színekkel, formákkal. Én önállóan készítem saját mandaláimat – részletezte Bódi Anikó. Azonban egy dologban minden irány megegyezik: a színek és minták hatnak a nézőre.

– A rezgések és energiák, amelyeket így létrehozunk „megszólítják” azt, aki figyeli őket. Nem véletlen, ha az egyik kép valamiért megfog minket, a másik kevésbé, vagy egyáltalán nem – magyarázta Bódi Anikó.

A mandala és a hit

Anikó sokszor megtapasztalta, hogy a mandalák és a hit milyen változásokat képesek hozni az emberek életébe.

– Persze ehhez kell az egyén hite is, de sok sikeres gyermekáldást hozó mandalát festettem. Volt olyan szerelemhozó is, amelyet egyik nap postára adtam, másnap célba ért. A tulajdonosa pedig aznap megismerkedett a férjével. Azóta is gyakran derülünk rajta, hogy az alkotással együtt a kedvest is elpostáztam – idézte fel Anikó. Ő egyébként hit dolgában nem viccel.

 – Azt hiszem ez önmagáért beszél – fogalmazott a szolnoki mandalafestő.

A szabadság ereje

A kiállítást Horváth Mónika, non-duális mesélő nyitotta meg. 

– Valójában magával az élettel foglalkozom, így leegyszerűsítve – kezdte Mónika. Hozzátette, mindaz amit képvisel, összefonódik Anikó munkásságával: mindketten az élet szabadságát látják a dolgokban.

– A nézőponton sok múlik, ez lehet a szenvedés vagy megkönnyebbülés kulcsa is. Az élet mindenhol jelen van, de igazán szabadon megélni ritkán sikerül – magyarázta a tanító. Hozzátette, ennek a túlzásba vitt gondolkodás lehet az oka és az, hogy nem vagyunk igazán jelen a pillanatokban, élményekben.

– Talán egy mandala megállít néhány percre és segít elérni ezt az állapotot. Így valóban „körbeér” mindaz, amit Anikó a kép festésével elindított – mondta. 

Bódi Anikó szolnoki mandalafestő műveit július 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Verseghy Ferenc Könyvtárban.