Volt, hogy a kimerültségtől már hallucinált, de medvével is találkozott útja során a földvári kerekes – videóval, galériával

– Elmentem nyaralni, erről szólt az egész – kezdte a beszélgetést Nagy Ferenc. A tiszaföldvári fiatalember néhány hete indult kerékpártúrára, az Alpokon keresztül eltekert a tengerig. A hat nap viszontagságairól, élményeiről is mesélt. De először arról kérdeztük, hogyan készült fel az útra.

– Kisebb túrákat már szerveztem, de többnaposból ez volt az első. Az volt az egyik legfontosabb, hogy sehol sem foglaltam szállást, ott aludtam, ameddig jutottam. Minden reggel úgy indultam el, hogy megnéztem, merre vannak kempingek, ahol sátrat állíthatok. Volt, hogy ez történt, de aludtam az utcán is – foglalta össze néhány mondatban.

Begipszelt lábbal döntött a kerékpártúráról

A kerékpárútról tavaly döntött, amikor is egy sportbaleset miatt gipszben töltötte a nyarat.

– Megterveztem, hogy ha meggyógyulok és egészséges leszek, akkor hosszabb útra indulok. Fél évet készültem rá, mire megvettem mindent. Túrafelszereléseim nem voltak, csak egy kerékpárom, de az kevés. Az útvonalat február óta farigcsálom, minden héten hozzányúltam, amikor ott voltam mégis minden máshogy alakult. Az egész nem olyan, mint a térképen a vonalakat húzni, az időjárási körülmények, emelkedők, hegyek viszonylatában máshogy érzékeli az ember a kilométereket – tekintett vissza. 

Naponta átlagban 140 kilométert tekert

Az egész úgy indult, hogy megkerüli a Balatont, a székesfehérvári vasútállomásról indult és a déli parton ment végig.

– Alap dolog volt, hogy 140 kilométert tekerjek egy nap, akkor kijöttek volna a számok, átlagban meg is lett. Korábban egy-egy napot tekertem ennyit, de egymást követő két nap nem ültem ennyit biciklin. Így igazi kihívás volt. Az első nap teljesen olyan volt, mint bármelyik nap, amikor edzettem. Zalakaroson aludtam, lakókocsis németek hívtak meg reggelire – mesélte. 

A második nap lépte át a határt, Horvátországban, majd Szlovéniában tekert, éjszaka bajorok fogadták be. Egy udvaron állította fel a sátrat, ott töltötte fel az elektronikai eszközeit is. A Dráva vonala mentén halad felfelé.

Az egyik nap végére már hallucinált

–  A harmadik nap pokoli volt, akkor éreztem először, hogy gond lehet és ez az egész nem nekem való. Ptujból Ausztriába tekertem, sehol nem volt kemping, Klagenfurtban találtam egyet, ami ugyan nem esett útba, mégis úgy döntöttem, hogy eltekerek odáig. Este 11 körül értem oda, addigra hallucináltam, elfogyott a vizem és az ételem. Eltévedtem, erdőben jártam, tiszta sár voltam, ömlött rám egy patak vize. Azt képzeltem, hogy mindkét kerekem defektes és nem gurul a bicikli. De azért nem gurult, mert nem volt erőm hajtani. A kempingben kellett másfél óra, mire a fejem kitisztult, egy körül feküdtem le, akkor több mint 200 kilométert tekertem – mesélte a legnehezebb napjáról.

A viszontagságok ellenére sem adta fel, a következő nap is kerékpárra ült. 

– Soha nem kívántam a biciklit a pokolba, csak az volt nekem, tudtam, hogy csak az tud rajtam segíteni. Sőt, abban is biztos voltam, hogy a negyedik nap könnyű lesz, ha átlépek Olaszországba, akkor gurulok a tengerpartig. 134 kilométert mentem aznap, a nagy részét valóban gurultam, de még nem értem el a partra, majd csak a következő nap – számolt be élményeiről.

Amint a víz mellé ért, belefutott a tengerbe.

– Az volt az egyik rész cél, hogy az Alpokon keresztül eljussak a tengerig, de ott is szállást kellett találnom. Bújtam a térképet, majd ahogy elindultam, szembe jött egy kis plakát, hogy a hegyen 1,8 kilométerre van egy kemping. Az út olyan meredek volt, hogy bár sosem szoktam tolni a biciklit, hisz nem azért vettem, de muszáj voltam 200 méter után leszállni. Olyan meredek volt, mint a Mátrában az északi sípálya csak macskakővel. Na ezt a szakaszt nem kívánom senkinek. A sírás kerülgetett – szólt az érzéseiről.

A tisztáson egy medvével nézett farkasszemet

Amikor a kempinghez ért, azt mondták neki, hogy telt ház van. De mivel látták milyen állapotban volt, így szorítottak neki helyet. Apró kavicsos földre tehette le a sátrát, mégis jót aludt. A következő napon a legegyszerűbb úton indult volna haza, de Szlovéniában eltévedt.

– Nem volt térerő, csak a 2000 méteres hegyek. Elfogyott az aszfalt, sík erdő vett körül, én mégis mentem előre. Ott volt a gond, hogy emberrel órák óta nem találkoztam, tudtam, hogy rossz helyen vagyok, kiértem egy tisztásra. Ott volt egy kis térerő, láttam, hogy merre kell menni. Igen ám, de a tisztásra kiért egy medve is. Sosem láttam még ilyen közelről. Szerencsére mindketten az ellenkező irányba kezdtünk el haladni. Újabb tisztásra értem. Az utat, amin haladnom kellett volna, egy patak foglalta el, bele is estem, de szerencsére komolyabb bajom nem történt, a biciklim is rendben volt – tekintett vissza a fordulatokkal teli, izgalmas pillanatokra.

Egy elhagyatott étteremnél egy takarító hölgy segítségét kérte, aki útbaigazította. Az adrenalin oly’ annyira dolgozott benne, hogy elhatározta, hajnalig teker. A terv az volt, hogy a magyar határig szeretne eljutni, de jöttek a viharok. Végül egy kis falu főterén, egy szökőkút mellett húzta meg magát éjszakára és csak a következő nap érte el Rédicset. Bement Lentibe, ahonnan már csak 75 kilométerre van Keszthely. Újabb lankák, hegyek álltak az útjába, akkor úgy érezte, hogy vonattal hazajön, mielőtt befejezte volna tervét, de a rokonság megnyugtatta és biztatták, hogy még van esélye eljutni Veszprémig. Aznap Gyenesdiáson szállt meg.

Begyulladt a térde, mégis tovább kerékpározott 

– Addigra már be volt gyulladva a térdem, az egyik kétszer akkora volt, mint a másik. Az összes ruhám büdös volt, már egy hete nem aludtam ágyban – sorolta a gondokat. 

Egy kiadós alvás viszont segített abban, hogy újabb erőt nyerjen terve befejezéséhez. Mintha mi sem történt volna eltekert Veszprémig, ahol testvére egy tál étellel várta.

– Megkönnyebbültem, hogy vége lett, de néhány perccel később már üresnek éreztem magam. Már vége? Csak ennyi volt? Olyan gyorsan eltelt, pedig nagyon sokat szenvedtem. Csak ültem és bámultam magam elé. A vonaton hazafele megnézegettem a képeket, videókat és arra gondoltam, mi lesz a következő – tette hozzá a fiatalember, aki idén már nem menne külföldre, ám jövőre a Garda-tavat célozza meg, esetleg Milánót is meglátogatná.

Sok tapasztalatot gyűjtött a kerékpártúra során

Első útján hasznos tapasztalatokat gyűjtött, rájött például, hogy nem mindegy, hol lépi át a határt. 

– Sok mindent tanultam, amit itthon nem írt le az internet – mondta Nagy Ferenc. Hozzátette, a túra egy jó mentális tréning volt.

– Ismeretlenek is megállítottak, tanácsot adtak, felajánlották a segítségüket – emelte ki.

A fiatalember azt is elmondta, hogy kevés volt a kimenekítési pont, ahonnan hazajöhetett volna vonattal, ezt is átgondolná a következő útjának tervezésekor. 

A hat és fél nap alatt 1237 kilométert tett meg, mindezt 6244 méter szintkülönbséggel. Volt, hogy 3 napig nem evett főtt ételt, talán ez hiányzott neki leginkább.

Az úticsomagja mindössze egy kis sátorból, hálózsákból, gyógyszerekből és néhány váltás ruhából állt. A két kulacsát, ahol lehetett vízzel töltötte meg, illetve még induláskor hat halkonzervet vásárolt.

– A konzervek a második napra elfogytak, de vettem itt-ott perecet, zsömlét, meg amit csak tudtam. Amit viszont mindenképpen máshogy csinálok majd legközelebb, hogy feltankolnék energiazselével. Arra időnként nagy szükségem lett volna – mondta.

Amikor hazaért első dolga egy kiadós fürdés volt, még napokkal ezután is éhségrohamok törtek rá.

– Legközelebb biztosan több alkalommal állok majd meg enni, ez alapján módosítanék az útvonalon – tekintett máris a jövőbe a Nagy Ferenc.