Pszichológust kérdeztünk

2024.07.23. 19:53

Gyermekbántalmazás: figyeljünk oda a legapróbb részletekre is – ezek lehetnek az árulkodó jelek!

A bántalmazott gyermek általában magát okolja a történtekért. Ahogy arról a szolnoki kalandparkban felrúgott kisfiú édesanyja is beszélt, Roli ugyancsak ezen érzésekről számolt be a gyermekbántalmazás után. Krajnyákné Csorba Fanni pszichológussal arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan vehetjük észre, ha gyermekünk áldozattá válik, és szülőként mit tehetünk ilyen esetben.

Pakainé Pusztai Nóra

– Induljunk ki abból, hogy a gyerek egy felnőtt felügyelete mellett van. Ez legyen családban, iskolában, táborban, ha a felnőttől bármilyen negatív címkét, jelzést kap, eljut a helyzet a tettlegességig, gyermekbántalmazásig, mindenképpen úgy gondolkodik a gyermek, hogy ő a hibás a történetben, ő rontott el valamit – vázolta fel az alapszituációt Krajnyákné Csorba Fanni pszichológus. 

gyermekbántalmazás,pszichológus
Krajnyákné Csorba Fanni pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan vehetjük észre szülőként, ha szemünk fénye gyermekbántalmazás áldozata lett
Forrás: Beküldött fotó

A szakember szerint általánosságban jellemző a bántalmazó-bántalmazott viszonyra, hogy a gyermek szégyelli, ami történt, legyen szó gyermek-gyermek közötti vagy gyermek-felnőtt közötti esetről. Erről számolt be a szolnoki kalandparkban felrúgott kisfiú, Roli édesanyja is fia kapcsán.

Nagyon fontos a szülő kapcsolódása a gyerekkel, legyen a napnak egy olyan pontja, amikor megadjuk arra a lehetőséget, hogy beszéljen. Nem biztos viszont, hogy innentől minden tábor végén azzal kell indítanunk, hogy vajon bántott-e valaki, de érdemes elérni, hogy meséljen a napjáról

– szögezte le.

A gyermekbántalmazásról apró jelek is árulkodnak

Szülőként árgus szemmel kell figyelni az apróbb jeleket, változásokat:

  • tapasztalható-e nyugtalanság;
  • nem megszokott reakció;
  • zaklatottság vagy durvább viselkedés.

Ezekből sejthető, hogy van valami, amiről beszélni kell. A záporozó kérdések viszont nem minden esetben célravezetőek.

– A mi történt ma kérdésre egyszerűen az a válasz általában, hogy semmi. Próbálkozhatunk viszont azzal, hogy az érzések iránt érdeklődünk. Például, hogy voltál-e ma valami miatt dühös, volt-e, amin nagyot nevettél. Ezekhez ugyanis könnyebben tud kapcsolódni és emlékeket feleleveníteni – sorolta. Hozzátette: teret adhatunk a visszakérdezésre, a válaszban ügyelve arra, hogy ne zúdítsuk rá felnőtt problémáinkat, de őszintén beszéljünk vele az ő szintjén.

A kisgyerekek szerint a felnőttek mindent tudó lények

– A kisgyerek úgy gondolja, hogy a felnőtt egy mindent tudó lény, majd ez megváltozik kamaszkorra, amikor már tudja hogy ez nem így van, de azelőtt, úgy tekint a felnőttre, hogy ő mindig jól cselekszik.

Ha szülőként őszintén beszélek és tudok bocsánatot kérni, elérhetünk abba az állapotba, hogy ha bántják, el meri mondani 

– emelte ki.

A szülői reakció is fontos, amikor tudomást szerez az esetről, hiszen azzal is példát mutat. A jogi út mellett kiemelt, hogy teret adjunk gyermekünknek, tudjon a helyzetről beszélni. A szakember szerint el kell fogadni, hogy ez nem biztos, hogy mindig akkor lesz, amikor mi szeretnénk, hanem amikor a különböző érzések feltörnek belőle. 

Ha szükségét érezzük, forduljunk szakemberhez!

– Ha úgy érezzük, hogy olyan fokú a sérelem és a mi eszközeink, szülőként kevesek ennek megoldásához, akkor forduljunk szakemberhez. A gyermek számára az a segítség, ha nem marad meg benne az a gondolat, hogy ő volt a hibás, vagy megérdemelte, amit kapott – tanácsolta a pszichológus.

Hangsúlyozta: bármilyen bántalmazás esetén az a fő kulcs, hogy az áldozat legyőzze azt az érzést, hogy ezt megérdemelte és tudja, nincs egyedül a problémájával.

Nagyfokú a bizalomvesztés a felnőttek felé és egyéni az út, hogyan lehet olyan közeget teremteni, amivel ez a kapcsolat újra kiépíthető. Valakinek az elcsendesedés, míg másoknak a csacsogás segít, szülőként ismerjük gyermekünket, ahhoz kell igazodni.

Fontos a körültekintés, elengedhetetlen a bizalom

Szülőként, ha táborba adjuk gyermekünket, az nagyfokú bizalmat feltételez az ottlévő felnőttek felé, hogy az ő gondjaira bízzuk szemünk fényét. 

– Vannak sajátos nevelési igényű csemeték, vagy olyanok, akik egy picit máshogy működnek, ha ezt tudom a sajátomról, akkor ezt érdemes jelezni a táboroztatónak. Esetleg elmondani, hogy mi szokott segíteni a feszült helyzetek feloldásában – magyarázta Krajnyákné Csorba Fanni pszichológus.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában