2024.06.08. 08:25
Szolnokon is őrizték gróf Tisza István emlékét, akiről Ady Endre is gyakorta írt
Budapesten tíz éve avatta fel Magyarország miniszterelnöke elődje, gróf Tisza István korábban lerombolt emlékművét. Az egyetlen, az első világháborút utolsó percig elkerülni igyekvő felelős európai államférfi emlékét 1945-ig Szolnokon is közterület, a rendelőintézet előtti tér őrizte.
1918. október 31-én katonaruhába öltözött fegyveresek hatoltak be gróf Tisza István volt miniszterelnök budapesti lakásába. Rövid szóváltást követően Tiszát felesége szeme láttára lelőtték, mellette álló unokahúgát megsebezték. A későbbi pártállami történetírás halálát népítéletként igyekezett beállítani, de valójában egy, a politikai ellenfelei által gondosan megtervezett merénylet történt.
Forrás: Wikimedia
Ezek a lövések jelentették az őszirózsás forradalom nyitányát, áldozatát pedig még ma is sokan tekintik az első világégés felelősének. Ezzel szemben Tisza István, amíg tehette, egyetlen európai vezetőként ellenezte a katasztrófát.
Bajcsy-Zsilinszky Endre írta róla: „tisztán látta, hogy ránk, magyarokra nézve szerencsétlenséget rejteget a háború, s ezért becsületes magyar lelkiismeretének szavára egyesegyedül szállott szembe azon a bizonyos 1914 júliusában tartott sorsdöntő koronatanácson a Szerbiának szóló ultimátummal. De fájdalom, Tisza mögött nem állott erős nemzeti közvélemény, főleg nem állottak a magyar nép tömegei, holott egyedül ők adhattak volna kellő nyomatékot Tisza háborút ellenző szavának.”
Ő maga így írt erről: „Tudom, hogy ezért bármely utcasarkon bármikor golyó érhet, de erre ezek után készen állok…az én lelkiismeretem nyugodt, a kötelet oly szorosra húzták meg a nyakam körül, hogy nem maradt erőm arra, hogy egyedül akadályozhattam volna meg azt, aminek, úgy látszik, be kellett következnie.” Az újabb kori történelem egyetlen kormányfőjeként ment ki maga is harcolni a frontra, s halála napján azzal hárította el a menekülés lehetőségét, hogy semmitől sem hátrált meg életében, miért hátráljon meg most a halál elől.” „Ennek így kellett történnie.” – búcsúzott a földi világtól.
Sokan ma sem gondolják át, hogy számunkra csak katasztrófát jelenthet bármilyen fegyveres konfliktusban való részvétel. Az eltelt száz esztendő még mindig nem tette megnyugtatóan helyére e nagy magyar államférfi életművének üzenetét. Ezért is érdemes emlékezetünkbe idéznünk életének személyes és politikai tragédiáját.
Tiszával kapcsolatban előszeretettel idézik Ady Endre jelzőit, a „gyújtogató csóvás embert” és társait. Dicséretben ugyan Tisza sem maradt adósa, „Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján!” – mondta, ettől függetlenül valójában becsülték egymást. Sajátos magyar tragédia e két, egyformán a haza üdvén munkálkodó nagy lélek szembenállása egymással.
