Régészeti szenzációt jelentettek be: rejtélyes csatát vívhattak Mesterszállás határában

– Először beszéljünk arról, hogy mit lehet tudni a kora vaskorról?

– Ez a kor nagyon speciális területe a Kárpát-medence őskori történetének. A késői bronzkor után „járunk", ami a Krisztus előtti kilencedik század legvégétől a hetedik század utolsó néhány évtizedéig tart. Ez relatíve rövid periódus. Ekkor a Kárpát-medence keleti felében regnáló késő bronzkori kultúrák felbomlanak, ám a Dunántúlon az úgynevezett urnamezős kultúra tovább működik. Nagy változások zajlanak, megszűnik a korábbi településhálózat, a temetkezési szokások átalakulnak, a bronz dominanciája elveszik és megjelenik a vas. De nemcsak ez a legfőbb innováció ebben az időszakban, hanem ekkor jelenik meg a kelet-európai füves sztyeppéken a lovas nomadizmus, ami nagy hatással van az Alföldre.

– Úgy tudjuk, térségünk is kapcsolódik a korszak leleteihez. Mit lehet tudni ezekről a helyszínekről?

– Amikor a vándorló lovascsoportok elérik a Kárpát-medence területét, korlátozott mennyiségben, de hagynak maguk után régészeti nyomot. Amíg a források sokszor általánosítóan nyilatkoznak egy-egy népcsoportról, addig a régészei kutatások változatos információt közvetítenek számunkra, de ezek értelmezése sokszor nehézkes. Vármegyénkben is van több helyszín, ahol ezen népcsoportok leletanyagát feltárták. Tiszabura-Pusztataskonynál 2009-ben előkerült a nagykunsági vésztározó építése során egy tömegsír, az abban talált csontok a nyolcadik század kezdetéből származnak. A másik kiemelkedő leletegyüttes a Besenyszög-Fokorúpusztán előkerült aranykincs, ami a Kárpát-medence, illetve a preszkíta időszak legmeghatározóbb leletegyüttese. Ezt 1877-ben találták parasztok szántás közben. Az ott talált aranykincs a magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításában tekinthető meg. Van egy frissen felfedezett régészeti lelőhely Mesterszállásnál is. Maga a helyszín a település déli részén található, a Körös folyótól néhány száz méterre lévő szigetszerű, négy hektár kiterjedésű magaslat. Ennek a magasparti vonulatán azonosítottunk egy gáva kultúrás települést, ami közvetlen előzménye a kora vaskornak. A szigeten sikerült azonosítani a kultúrára jellemző kerámiatípusokat és használati eszközöket. 

– Milyenek voltak ezek a nyílhegyek?

– Ezek használati eszközök, díszítés nincsen rajtuk. Viszont az alakjuk, készítési technikájuk alapján beazonosítható, hogy mely kultúra részei lehettek. Ezek bronzból készültek, laposak, két élük van. Ez azért fontos, mert később megjelennek a háromélű nyílhegyek, amik későbbi kultúrával kapcsolhatók össze. A nyílhegyek mandula alakúak, 4-5 centiméteresek, ami szintén fontos jellemzője a kornak. Érdekesség, hogy itt több ilyen tárgyat találtak, szemben néhány más régészeti helyszínnel.

– Várható itt újabb kutatás?

– Igen, első körben továbbra is a felszínt kutatjuk fémkeresőzéssel és terepbejárással. Minden egyes, megtalált leletet GPS-koordinátával látunk el, hogy később térképre vetítve tudjuk vizsgálni a koncentrációt. Tervezünk drónos kutatást is, hiszen azzal szintbeli eltérésekre is utalhatnak, majd talajradaros kutatást is végzünk majd. Ezek alapján tudjuk majd eldönteni, hogy végezzünk-e klasszikus ásatást.

Hogy milyen népcsoportok élhettek pontosan a térségünkben és ők milyen kapcsolatokkal rendelkeztek, valamint, hogy milyen tárgyak kerültek még elő a térségünkben, arról is beszélt a szakember a podcastben, mely valóságos régészeti időutazás a Szoljon.hu hírportálon.