Huszonöt év után is fáradhatatlanul áll a vártán Jenei Gyula, az „Eső-csináló”

Lenni vagy nem lenni. Az Eső című irodalmi antológia esetében ez a kérdés nem egyszer felmerült. Ám a hit és akarat, s főleg az irodalompártoló mecenatúra minduntalan elintézte, hogy az Eső rendre megérkezzen, friss gondolatokhoz juttatva a költészet iránt rajongók táborát.

– Miként keletkezett az első Eső? – kérdeztük a kiadvány fogantatásáról Jenei Gyulát.

– Tulajdonképpen egy vihar utáni mély és hosszabban tartó csend következményeként született meg. Még a rendszerváltozás utáni években is, mint minden térségben, így Jász-Nagykun-Szolnok megyében is élt és virult, illetve Jászkunság címmel kötve-fűzve is megjelent az irodalmi élet. Ám a lapfenntartó önkormányzat 1995-ben eltávolította Körmendi Lajost a folyóirat éléről, nélküle pedig néhány évig nem volt irodalmi, vagy legalább részben irodalmat közlő periodika Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Egyfajta hiátus állt elő, s talán nekem lehetett akkor a legnagyobb hiányérzetem, mert 1998-ra egyre elszántabb elképzeléseim lettek egy új lap elindításáért. Felkerestem tehát Vass Lajost, aki akkor a Szolnok Városi Művelődési Központ igazgatója volt, azt remélve tőle, hogy előteremti a folyóirat működéséhez szükséges anyagi hátteret. Vass Turczi Istvánnak említette a lapindítási tervet, aki teret adott saját lapjában, a Parnasszus című költészeti folyóiratban a lapkezdeménynek, egyúttal bevezetve azt az irodalmi köztudatba.

– Kik írtak az első számba?

– Megyei, vagy a térségünkhöz valamilyen módon kötődő szerzők művei kerültek be. Mások mellett Csukás István, Zalán Tibor, Turcsány Péter, P. Nagy István, Körmendi Lajos, Mrena Julianna vagy Dienes Eszter nevét említve érezhető, hogy már az első szám is erős volt. Az első Eső 1998 decemberében jelent meg a Parnasszus folyóirat részeként, azétól különböző színű papíron, s mindössze 24 oldalon. A következő két szám már nem volt beleragasztva a Parnasszusba, hanem abból kiemelhető tűzött kis füzet formájában látott napvilágot. 

– Én meg megkerestem egykori évfolyamtársamat, a lap egyik szerzőjét, Várszegi Tibort, aki akkor már kiadója és szerkesztője volt az Ellenfény című színházi lapnak, és számottevő kulturális menedzseri gyakorlattal rendelkezett. Várszegi vállalta az Eső kiadását, és a jászberényi Új Színházért Alapítvány elnökeként tíz éven keresztül szervezte a lap megjelenésének feltételeit. Pályázatokat írt, intézte az anyagi ügyeket, olykor szállította a lapot. A folyóirat kiharcolta a létjogosultságát, ami miatt közéleti támogatottsága is megerősödött. Országosan ismert és álszerénység nélkül mondhatom, elismert irodalmi folyóirattá nőtte ki magát, amelybe manapság neves írók, költők, de néprajzosok, szociológusok, tudományos kutatók és mások is előszeretettel küldenek írásokat munkásságukból.

– Hogyan tudott az olvasási szokások változásával lépést tartani az Eső?

– A tapasztalatom az, hogy korábban és ma is szeretnek írni is és olvasni is az emberek. Természetszerű, hogy a szerzők és olvasók között is történt már generációváltás. A digitalizációval együtt fejlődünk, így az Esőnek is van honlapja, ahol a Hangos Eső rovat egyfajta hangoskönyvként szolgál. Várjuk sorainkba a fiatal szerzőket, így látókörünkben van Nagy Milán László, vagy a Szigligeti színház ifjú művésze, Polgár Kristóf is. Az ő köteteikből is óhajtunk közölni. Régóta érkeznek írások határon túli magyaroktól, például az Egyesült Államokból, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról is. 

– Minden számunk valamilyen témára épül, ezáltal is motiváljuk az írókat arra, hogy ne a fiókjaikban porosodó műveiket küldjék az Esőbe, hanem frisseket produkáljanak. Örömömre szolgál, hogy ma az az érzésem, az Eső jelene biztos. Ezért aztán bizakodóan nézünk, nézek egy újabb negyedévszázad elé… – vélekedett az „Eső-csináló” Jenei Gyula.

A közelmúltban a főszerkesztő, valamint író-költő-társai, P. Nagy István és Benedek Szabolcs ülték körül a régebbi lappéldányokkal megrakott asztalt a TISZApArt Moziban, ahol könyvbarátokkal és persze Eső-kedvelőkkel közösen beszélgettek az közkedvelt irodalmi folyóirat elmúlt huszonöt évéről.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.