Délben már legalább háromszázan kóstolták a finomságokat a Pletykafalu disznótorán

Már reggel beindult az élet a Pletykafalu Fiókkönyvtára és Közösségi Tere épületében és udvarán, ahol a falusi disznótor hagyományai elevenedtek meg. Az ilyenkor szokásos koccintással kezdetét is vette a munka.

Menkó Gyula, a Szolnok Pletykafalu Közössége Egyesület elnöke elárulta, hogy több éve felmerült igényeknek tettek eleget a program megrendezésével. 

Az egyesület vásárolta sertés feldolgozásában nem csak a Pletykafalu lakosai jeleskedtek, a program más városrészben élők érdeklődését is felkeltette. Így csak azon körülbelül ötvenen szorgoskodtak, hogy elkészüljenek a hagyományos finomságok. 

– Tavaly decemberben írtam ki a közösségi oldalunkra, hogy megrendezném ezt a disznótort, akkor minimum tíz ember jelentkezését kértem, hogy meg tudjuk valósítani e rendezvényt. De már huszonnégy órán belül harminc-negyven fő jelentkezett – idézte vissza az egyesület elnöke, aki otthonos e régi hagyomány terén, hiszen a családjában a mai napig vágnak disznót, ő pedig gyerekkorától segédkezett a különféle műveletekben. – Kezdetben minden létező disznótoros ételt el akartunk készíteni, a hagymás vértől kezdve a húslevesig, de aztán próbáltuk ésszerűsíteni a terveket. Így végül a torra kilátogatók pecsenyét, hurkát, kolbászt, töltött káposztát kóstolhattak.

A húsételek mellett a régi disznótorokhoz kapcsolódó egyéb finomságokat is meg lehetett ízlelni. A torral párhuzamosan hájastészta- és tepertőspogácsa-készítő verseny is zajlott, amire már kora reggeltől hozták az otthon megalkotott édes és sós ínyencségeket az alkotók. De elkészítésük fogásait egy bemutatón a gyakorlatlanok is megismerhették. A közösség néhány tagja kovászos kenyér készítésével is foglalatoskodik, így ilyen termékekből is akadt kóstoló.

A pecsenye már korán ott rotyogott az udvaron felállított tárcsán, szabad tűzön. 

Csontos Istvántól megtudtuk, ahhoz, hogy gyorsan elkészüljön ez az étel, bevetettek egy apró trükköt: elősütöttek, majd úgy tették rá a húsokat a tárcsára. Mint mondta, a jó pecsenye titka a megfelelő fűszerezés, amit egy külön csapat végzett. A hamar elkészült étek nagyon gyorsan el is fogyott.

Közben az asszonyok csapata az épületben munkálkodott lelkesen egy nagy üstnyi töltött káposzta megalkotásán. Törökné Mondok Éva, aki egyébként az egyesület alapító tagja, bennünket is beavatott a művelet rejtelmeibe. 

– Előre megbeszéltük, milyen módon készítjük el a káposztát, hiszen „ahány ház, annyi szokás”. Legalább három órát szántunk a főzésre a mennyiség miatt. A jó káposzta titka, hogy minden hozzávaló benne legyen és a szívünket is beletegyük! – hangsúlyozta. 

Elmondta, a tölteléket édes káposztába töltötték, amit előtte kicsit megabáltak, hogy a levelek jól hajtogathatók legyenek. Tettek bele malac körmöt, bordaporcot, kevés gerslit, valamint csombort, más néven borsikafüvet is. A tetejét megszórták apró káposztával, és amikor elkészült, kedvükre tejfölözve ehették a résztvevők.

Fogyott is gyorsan a kóstoló. Mint Menkó Gyula a végén megjegyezte: „fülétől a farkáig mindent megettünk”.

Az eseményen az élő zenéről a Sodrás zenekar gondoskodott, a vidámságot pedig Bihari Gellért humorista műsora fokozta. A gyerekek sem unatkoztak, az egyik teremben kézműves foglalkozások várták őket.