A megszokottnál is több házi kedvenc tűnik el a Jászkunságban

Telek Erika és Mészáros Norbert már évek óta Szegeden él fajtiszta sziámi macskájával, Keksszel. A két fiatal családja Abonyból és Szolnokról származik. A nyáron megtartott esküvőjüket követően nászútra mentek Görögországba, így a cicát a megszokott módon Szolnokra hozták, Norbert édesanyjához, a Széchenyi lakótelepre. Később, nászútjukon megtudták, hogy a szeretett négylábú kiszökött a földszinti lakás bukóra nyitott ablakán és eltűnt.

– Nagyon aggódtunk férjemmel Keksz miatt, máskor is elvittük már anyósomhoz amikor kirándulni mentünk, így ismerős volt számára a környezet – mesélte visszagondolva a nyári történtekre Telek Erika. 

– Ezidáig még sosem fordult elő ilyesfajta kísérlet részéről. Az eltűnését követően plakátot készítettünk, amelyet a Széchenyi lakótelep számos pontjára kitűztünk és a közösségi oldalon is hirdettük az eltűnését. Nagyon sok megosztást kaptunk és többen együttérzésüket fejezték ki számunkra, azonban a hír hiába terjedt, Keksz sehol… Később tovább terjesztettük a hírt a szoljon.hu portálon is, aminek hatására még több emberhez jutott el a macskánk eltűnése. Azonban továbbra sem történt semmi. Édesanyám és férjem anyukája útra keltek és a hajnali órában keresni kezdték. 

– Természetesen e mögött a történet mögött nagyon sok aggódás és szomorúság bújik meg, hiszen rengeteget nyugtalankodtunk miatta. A hasonló cipőben járt gazdáknak azt tudom tanácsolni, hogy ahol csak tudják, osszák meg az emberekkel az állat eltűnését és keljenek útra, ugyanis a mi történetünk is azt bizonyítja, hogy ez volt a leghatékonyabb lépés.

A tószegi Csényi Sirok Olga arról számolt be hírportálunknak hogy két kutyája, egy kisebb és egy nagyobb testű több napon keresztül nem tért haza.

– A hetekben történt, hogy egy szombati napon elutaztunk férjemmel és gyermekeinkkel kirándulni – mondta Olga. – Majd a szomszédunk szólt, hogy vasárnap délelőtt óta nem látja a kutyákat az udvaron. Máskor is előfordult, hogy elkóboroltak, de ilyen sokáig még sosem tűntek el. Jómagam egy felhívást készítettem a közösségi oldalra és kértem, hogy minél többen osszák meg a két kutya eltűnését. Később, a „szolnoki kutyások” elnevezésű csoportban posztolták a közösségi oldalon, hogy a vegyiműveknél látták őket. A férjem és a kisfiam azonnal felkerekedett és keresni kezdték, majd a hirdetésemre egy illető telefonált, hogy nála vannak a kutyák épségben. Nagyon fáradtan és meggyötörtén hoztuk haza őket, de mindnyájan nagyon boldogok vagyunk, hogy sikeres volt a felderítésük. A történtek után azt gondolom, hogy nagyon jó dolog a közösségi oldal, hiszen számtalan állatot szerető ember él, akik szívesen megosztják az ilyen felhívásokat.

Az említett történetek mellett sajnos több olyan eset is van, hogy hetek, akár hónapok óta sem találják az elveszett állatot. A tószegi Kovács Kinga is hasonlóan járt, ő lassan két hónapja keresi elveszett szőrmókját, Lujzát.

– Lujza még egy igen fiatal, alig két éves cirmos házimacska, akit kizárólag a házban tartottunk – mondta sóhajtva Kinga.

– Megmondom őszintén, hogy nagyon nehéz erről beszélni, hiszem párom és gyermekem is kötődött hozzá, szinte már családtag volt. Emlékszem, a tószegi gátnál, az árokparton szedtük össze szegény párát. Még igen apró volt. Felneveltük és gondosan etettük, mint egy kisbabát, aztán egyszer kiszaladt az ajtón és azóta sem tudunk róla. Valószínűleg megijedhetett a kutyák ugatásától, hiszen elég félénk. Számtalan helyen posztoltuk a fényképét a faluban, ha meglátunk az utcán egy cirmos macskát, azonnal oda szaladunk és reménykedve bízunk abban, hogy rátalálunk…