Közös hagyományokat teremtett a tiszavárkonyi mozaikcsalád

Izgatott készülődésnek lehettünk szemtanúi a családi házban. Érkezésünkkor a fát díszítették éppen. Az asztalon hókifli és kedvesen dekorált mézeskalács figurák sorakoztak. A téli szünet első napjaiban elvégezték az utolsó simításokat, hogy karácsonykor már csak egymásra tudjanak figyelni. Az ünnepi asztalt Zsuzsanna gyermekeivel, Lilivel illetve Levivel, valamint Csabával és fiával Ricsivel ülik körbe, a második karácsonyukat töltik így együtt.

Az ajándékok beszerzését már hetekkel ezelőtt elintézték a szülők, hiszen mindhárom gyermeknek határozott elképzelése volt idén. Görkorcsolya, roller és kosárlabda került az álomlistára.

– Ez volt az első év, hogy a gyerekeknek konkrét kívánságaik voltak, így a „Jézuskának” nem volt nehéz dolga, de természetesen apró meglepetések is kerülnek a fa alá, leginkább valamilyen társasjáték, amivel szívesen töltjük az időt a két ünnep között – mesélte Zsuzsa.

A család mindennapjait, mint általában a nagycsaládokét a szervezés és logisztika hatja át. Igaz ez a karácsonyra is, a tervezést az adventi időszak elején kezdik, először az időpontról döntenek, hogy ki melyik napot, hol tölti majd. 

Mozaikcsalád lévén a nagyszülők mellett a négy szülőre is gondolni kell, így talán még nehezebb az egyeztetés.

– Három napba nem fér bele, hogy négy helyen legyünk, így már tegnap felállítottuk itthon a fát. Ma Kisújszállásra utazunk, ahol olyan történik, amire körülbelül harminc éve nem volt példa. Együtt lesz az egész család, az ország távolabbi pontjain élő testvéreimmel és gyerekeikkel, unokáikkal töltjük a szentestét. Talán ez a legkülönlegesebb pont az idei karácsonyban. A várakozás most tehát igazán nagy – mondta meghatódva.

Mindenki közösen vállal a sütés, főzés feladataiból, Zsuzsára a halászlé jutott.

– Elértünk abba korba, hogy szüleinknek jól jön a segítség, nem várhatjuk el tőlük, hogy az ünnepi ételek mindegyikét ők készítsék el és terült asztallal várjanak ránk, így szétosztottuk a teendőket. A konyhánkban halászlé fő és libát sütök, ami innen való a hátsó kertből. Természetesen készült bejgli és sörkifli is, és bár ez utóbbi nem tipikus karácsonyi étel, de nagyon szeretik a gyerekek – vette sorra a menüt.

A mozaikcsaládokban a hagyományok összeegyeztetése is időbe telik. Szerencsére Csaba és Zsuzsi hasonló karácsonyi értékeket hoztak szüleiktől, így könnyen megtalálták a közös hangot.

Kisebb nagyobb baki mindenhol előfordul

Az ételek készen állnak, a fiúk közösen faragják a fenyőt a talpba, tavaly például a saját kertükből választottak egyet, ami néhány hétre a lakásuk éke lett.

– Elég nagy volt már a fa, odakint nem volt éppen jó helyen, arra gondoltunk, mi lenne, ha azt díszítenénk fel, nem volt egyszerű behozni – emlékezett vissza Zsuzsa, majd Csaba mosolyogva hozzátette: elő is került gyorsan a porszívó, hiszen pillanatok alatt apró bogarak lepték el a nappalit.

Bár így utólag visszagondolva mókásnak tűnik ez a kalamajka, akkor igencsak bosszankodtak, az apró lényeket végül sikerült kiűzni. Megkezdődhetett a kék, arany, piros díszek akasztása az ágakra, mely közben különféle zene szólt a zenegépből. A pop és rock műfajai között nehezen egyeztek, ezért úgy döntöttek, idén karácsonyi énekekre esik a választás.

Különleges alapanyagokból készülnek a sütemények

Idén először saját maguk készítették a hagyományos sütit, korábban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermek Diabétesz Klub által szervezett közös sütések alkalmával sültek az édes finomságok. Zsuzsa lánya Lili ugyanis cukorbeteg, így a menü összeállítása mellett a sütemények alapanyagaira is ügyelni kell.

– Ez az első év, hogy nekünk kellett megsütni, többé kevesebbé sikerült, a gyerekek belelendültek, színezték, jó volt a hangulat, de még meg kell találni az ideális receptet. A házi szilvalekváros kifli viszont jól sikerült – mondta büszkén Zsuzsa.