A meggyilkolt édesanya gyermekeinek gyűjtöttek

– Szeretek segíteni, ha látok egy felhívást, hogy gyűjtést szerveznek beteg gyerekeknek, rászoruló családoknak, olyankor én is elkezdek nekik gyűjteni. Öten vagyunk testvérek, bevallom, nekünk is jó lett volna annak idején, ha adománnyal segítenek nekünk – idézi vissza nehéz gyermekkorát a fiatal anyuka.

Ezért is érzi úgy, segítenie kell másokon, hogy ők megkaphassák azt, ami neki gyerekkorában nem adatott meg, emeli ki Nagyné Varga Erika, aki férjével, Endrével tizennégy éve él házasságban.

– Nagylányunk, Edina májusban lesz tizenöt éves, a középső, Barbara pedig nyolcesztendős, ő másodikos a Baptista Kossuth iskolában. Az intézmény sokat segít nekünk, amiért hálás vagyok. A kicsi lányunk, Nikoletta a Pitypang Óvodába jár, szep­tembertől ő is iskolás lesz.

Nekik is vannak álmaik, amiket megpróbálok majd valóra váltani.

– Szerencsére a férjem, Endre mindenben támogat, kislányainkat is úgy neveljük, hogy segíteni kell, ha tudunk – mondta. – Én is örülnék, ha néha bennünket is támogatna valaki, de nem szoktunk kérni – árulja el Erika.

Megtudtuk, hogy autista nagylányának egy háromkerekű biciklit szeretne, hogy mehessen velük kirándulni, a középső lánya álma, hogy nyáron a Balatonhoz eljusson, a legkisebb pedig egy berendezett Barbie-házat szeretne.

– Remélem, az ő álmaikat is sikerül megvalósítanom apránként, mert a speciális bicikli is százezer forintba kerül. Amikor olvastam a karcagi eltűnt, majd később kiderült, meggyilkolt Marcsi történetét, átéreztem az édesanyja fájdalmát, mert én is tudom, milyen árván maradni négy testvéremmel, anyámmal. Ezért is indítottam gyűjtést a hölgynek, akinek két kiskorú gyermeke mellett mostantól két unokájáról is gondoskodnia kell. Kislányaim a ruháik, játékaik közül ajánlottak neki fel, s felhívásomhoz három kisúji anyuka fiúruhákkal, játékokkal csatlakozott.