Beleszövik a múltat a jelenbe

Timi az édesanyjától tanulta el a szövés fortélyait. Elekné Ádám Jolán negyven esztendőn keresztül dolgozott a helyi szövőgyárban. A szeretett tevékenység pedig munkája és hobbija volt egyben, otthon is sorra készítette a szebbnél szebb darabokat.

Jolika néni az idők alatt sok száz különleges fonalat gyűjtött össze, melyeket katonás rendben tart a mai napig. Színek és árnyalatok szerint őrzi szétválogatva, így ha érkezik az ihlet, könnyű megtálalni a születő alkotás alapjait.

– Anyukám szövés iránti imádatából és alkotóenergiájából tudok táplálkozni. A fonalait látva szinte kábulatba esek. Megragad egy szín és már látom is a mintát magam előtt. A legtöbbször nem rajzolom le, csak készítem a fejemben látott kép alapján – mesélte. Tímea felnőttként lett a szövés szerelmese, ám hamar bebizonyosodott, hogy valójában ez az ő útja.

– A díj pedig megtisztelő, de szeretném kiemelni, hogy sok száz szövőnő végzett precíz, minőségi munkát a túri szövőgyárban. Őket legalább annyira megilleti – tette hozzá Timi, aki tagja Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek is. A szövésnek egyébként Mezőtúron közel százéves hagyománya van.

– Talán sokan nem tudták, de hazánkban itt kezdtek először perzsaszövést alkalmazni. Bodócs Mártonné kezdeményezésére indult el, ez pedig nagy segítséget adott a szövőgyár fellendüléséhez. Azután Békési Feri bácsi „keze” alatt működött tovább sikeresen. Timi elmondta azt is, hogy szinte nincs olyan ember a településen, aki valahogyan ne kapcsolódna a gyárhoz.

– Nagymamák, dédik, szülők, szomszédok és barátok. Mindenki tud legalább egy hozzá közel álló személyt említeni, aki valaha ott dolgozott. A szövőgyár szó szerint összefűz minket – részletezte mosolyogva.

„Varázsminták”

Kordováner János iparművész több mint harminc évig volt felelős a szövőgyárban a különleges, népművészeti ihletésű mintákért és színekért. Egyedi módon tudta megálmodni és kikeverni a bámulatos árnyalatokat. Ahogyan Timi fogalmaz, ezeknek varázsuk van. A mester tanítói között egyébként olyan nevek is szerepelnek, mint Ferenczy Noémi. Ő volt az egyik legnevesebb magyar gobelinművész.

A korszak egyedülálló gyára volt

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár forrása szerint a Mezőtúri Szövőgyár 1922-ben alakult, negyvenkilenc szövőgépét szívógázmotor és gőz hajtotta. Kétszáz embernek adott munkát, akik két műszakban dolgoztak. A Mezőtúr és Vidéke újság 2016. évi nyolcadik számában olvasható, hogy az első tíz szövőszéket Bodócs Mártonné állította fel. Ő tanította meg az asszonyoknak a szövés fortélyait. A kitartás és siker nyomán megalakult a gyár.

A művészi kivitelezést Békési Ferenc felügyelte és vezette, emellett a minták és tervek készítője is ő volt. A szövőgyárat a környék és a megye legkülönlegesebb üzemeként tartották számon. Ráadásul a perzsacsomózást az országban először itt alkalmazták, ami még kelendőbbé tette az elkészült műveket.