Sokaknak mindegy a csomag színe

Ennek legegyszerűbb módja mindig is az volt, ha olyan helyet kerestünk, ahol ingyen lehetett letenni a járművet. Persze az sem üdvözítő, ha a lakók saját háztömbjük elé nem tudnak beállni a sok idegen tragacs miatt, vagy több száz méterről kell tömött szatyrokat hurcolni, mert az üzlet előtti ingyenes parkolót megtöltik azok autói, akik korántsem vásárolgatnak.

Ma már egyre kevesebb helyen állhatunk meg autónkkal ingyen, miközben a kocsik száma egyre csak növekszik. A bliccelés pedig nem megy ki a divatból. Ma is számtalanszor látni renitenseket, akik a leglehetetlenebb helyekre képesek odafurakodni kisebb-nagyobb négykerekűjükkel.

Hogy a járdát is megállóhelynek nézik, már rég nem hat meglepetésként – menjen másfelé a gyalogos… De némelyek nem átallnak utcák tenyérnyi füves foltjaira felhuzakodni, azzal sem törődve, ha ott pár szál virág próbál túlélni. Divat a panelházak tövébe is odafurakodni, külön előny, ha növényzet is takarja a kocsit.

De a rejtő zöld se mérvadó. Ha úgy adódik, leállnak akár a pázsiton is, vagy csak úgy a kövezett placcon, sőt, akár a házak kapujában is, fél kerékkel a bejárati lépcsőn, boldogítva az ott lakókat.

Félő, nekik édes mindegy, piros-e vagy kék az a bizonyos csomag, jöhet akár zöld vagy lila is, éppúgy ott fogják lerakni a kocsit, ahol éppen nekik jólesik.