Három generáció is sportszerűen pecázik a Fegyverneki családban

Manapság a vízparton tölteni a szabadidőnket, pecázni, egyre népszerűbb. Ugyanakkor rendkívül ritka, ha egy családban három generáció is horgászik. Főként az, hogy nagyapa, fia és unokája egyszerre legyen a Tisza-tó Legsportszerűbb Horgásza.

A tiszafüredi háromgenerációs horgászcsalád, Fegyverneki Zsigmond, fia és unokája érdemelte ki idén a megtisztelő díjat. Fontos számukra a sportszerűség, apáról fiúra száll a szabálykövető, etikus halfogás hagyománya.

– Legtöbbször a Tisza-tónál, és leginkább közösen hódolunk szenvedélyünknek. Saját receptúra alapján, magunk által készített etetőanyagokat használunk. Bejáratott helyeink vannak – mondta honlapunknak id. Fegyverneki Zsigmond. Hozzátette: meglehetősen szerencsések, ha horgászatról van szó.

Egyéni rekordjaik irigylésre méltók. Legnagyobb zsákmányaik között tudhatnak egy 17 kilogramm fölötti pontyot és egy 15 kilós harcsát. Emlékezetes volt az is, mikor egyik délelőtt egy 8 és egy 12 kilós pontyot sikerült fogniuk. Mindhárman eredményes pecások.

Mint kiderült, bár a jelenben három generáció pecázik, a gyökerek ennél sokkal mélyebbre vezetnek a múltban. Idősebb Fegyverneki Zsigmond is édesapjától tanulta a horgászat csínját-bínját.

Úgy tudja, nagyapja is előszeretettel ragadott pecabotot. Vallja, hogy nem nehéz megfertőződni a horgászat szeretetével, hiszen a Tisza-tó mellett ez szinte kötelező. Régen – még a tározó kialakítása előtt – az emberek az árterekbe jártak.

Családjukban nem csak a horgászatnak, de a névadásnak is hagyománya van. Nagyapát, fiát és unokáját egyaránt Fegyverneki Zsigmondnak hívják. Nagyon büszkék arra, hogy ők nyerték el idén a legsportszerűbb horgászoknak járó elismerést.

Számukra ez az élővilág tiszteletéről, a csendes, természetközeli élményről szól.

– Büszkék vagyunk arra, hogy ez a megtiszteltetés ért minket. Fontosnak tartjuk a szabályok és tilalmak betartását. Mind a természet, mind a példamutatás miatt. Mindig van egy következő generáció, akik előtt jó példával kell járnunk – fogalmazott id. Fegyverneki Zsigmond.