Ma már a mindennapi feladatok között táncol ügyesen Püspöki-Markó Ágnes versenytáncos

Édesanya, feleség, diplomás társastánc mesterpedagógus. Igyekszik tökéletes egyensúlyba hozni a munkát és a családi életet, amelyhez, bár egy jó időbeosztás valóba nagy segítség, erőből, kitartásból is érdemes aranytartalékokat képezni.

– Valójában mindig is ezt csináltam – kezdte Püspöki-Markó Ágnes. Tízéves volt, amikor a Dirty Dancing című filmet látva megfogalmazódott benne, hogy maga is táncolni szeretne.

– Na, nem a főszereplők miatt. Aki szemfüles, észrevehetett egy tündéri gyermektáncos párt az egyik jelenetben. Ahogy megpillantottam őket, mondtam is az anyukáméknak, hogy igen. Én is erre vágyom – idézte fel a kedves emléket. Kezdő majd haladó tánctanfolyamokra járt, végül, talán maga sem tudja hogyan, észrevétlenül csöppent a versenyzés világába. Ágnes elmondta, roppant feszes tempóban teltek a középiskolás évei, szigorú napi menetrendet követett. Akadtak élmények, amelyekből kimaradt, ám soha nem merült fel benne, hogy feladja a sportot.

– Hódmezővásárhelyen éltünk, én Szegedre jártam középiskolába, viszont Szentesen voltak az edzéseim. A reggel öt harminckor indult, hét óra harminckor be az első órára, délután kettőkor indulás haza, a négyes busszal irány Szentes. Az edzések végeztével általában este kilencre értem haza – idézte fel az egykori menetrendet. Tanulni a buszon töltött órákban tudott, ahogyan fogalmazta, nagyon tudatosnak kellett erre lennie, hiszen nem igazán kínálkozott más lehetősége. Eredményei, élményei azonban sok mindenért kárpótolták. Persze ebben a műfajban roppant fontos a páros másik tagja is, hiszen minden érdem, erőfeszítés közös.

– Összesen három párom volt az évek alatt, egyikükkel kétszer is táncoltam...végül pedig a férjem lett – részletezte mosolyogva. Hozzátette, Dávid oldalán találta meg igazán önmagát versenyzőként, illetve nőként.

– Ebben a műfajban nagyon kell a kémia, akkor is, ha nem fűzik gyengéd szálak egymáshoz a feleket. Nőt és férfit alakítani a parketten, csak hitelesen lehet, hiába táncol valaki szépen, ügyesen. Kell hozzá ez a plusz – magyarázta. Párosuk pedig valóban meggyőzően menetelt sikerből, sikerbe. Megannyi gyönyörű országban jártak. Kína, Egyesült Államok de még Afrika is szerepel ezek között.

Azután a sok évnyi versenyzés és sikerek után egészen másfajta álmok és vágyak kezdték motiválni őket.

– 2015-ben kötöttünk házasságot, illetve ekkor még versenyeztünk is, de mindkettőnkben érett a gondolat, az érzés, hogy babát vállaljunk. 2017-ben érkezett meg a kisfiúnk, Doni – részletezte Ágnes. Négy és fél év múlva kislányukkal, Alízzal bővült a család.

– Igyekszünk minden irányt megmutatni nekik, a tánc nem kényszer. Doni focizik, de idén már az apukájával elkezdett társastáncot tanulni. Alízon is nagyon látom, érzem ezt a „vénát” – magyarázta mosolyogva.

Ma már ők nevelik a jövő tehetségeit. Sokrétűen foglalkoznak a tánc oktatásával, természetesen versenyre is készítenek párokat, különböző korosztályokból, méghozzá igen nagy sikerrel.

– Ez olyan hivatás, amit csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Szoros a kapcsolatunk a növendékeinkkel, a családjainkkal, ami bizalomra épül. Igyekszünk is egy évben többször csapatépítő jelleggel programokat szervezni, hogy ebben a formában is lehetőségünk legyen együtt lenni, kikapcsolódni – magyarázta. A pár számára egyébként egész évben feszes a tempó, a mostani időszak különösen, hiszen ők maguk is dolgoznak a következő év elejére tervezett nagyszabású swhowműsoron, a Revün, a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral karöltve.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.