Jaczkó Xénia: Mozgás, érték, közösség – ezt adja a néptánc

– Milyen múltra tekint vissza Szolnokon a néptánc?

– Szolnokon nagy múltja van ennek a kulturális mozgalomnak, hiszen a Tisza Táncegyüttes már elmúlt 75 éves, ez az ország legrégebben alakult felnőtt-táncegyüttese. Ez egy komoly alapot adott a gyermekekkel való foglalkozáshoz, több együttes is alakult az elmúlt években. Ahogy egyre elterjedtebb lett ez a szabadidős tevékenység, úgy került be az iskolák életébe is. Tulajdonképp így kezdődött a Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes története is a régi Tallinn iskolában. Hasonlóan a Corvinka Néptáncegyüttes, ami a Mátyás iskolában indult, ma a Kőrösiben működik, illetve Szandaszőlősön van még néptáncegyüttes.

– Mióta működik a Tallinnka Néptánc Egyesület?

– Jogi értelemben két dologról beszélhetünk: a Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes és a Tallinnka Néptánc Egyesület. Maga az együttes 1981-ben kezdte meg működését, először szakkörként dr. Bereczki Lajosné akkori igazgató keze alatt. A cél az volt, hogy a gyerekek hasznosan, értékteremtéssel töltsék a szabadidejüket. 1996-tól művészeti iskolaként működött tovább. Kovács József kezdte, Benkéné Speck Julianna vette át, s a negyven év alatt ő tartotta kézben leghosszabb ideig a néptáncoktatást. Ő rendszeresen hívott vendégkoreográfusokat, ezzel is színesítve az együttes életét.

– Hogy folytatódott a történet?

– Jöttek az iskolaösszevonások, 2005-ben megszűnt a Tallinn iskola, a művészeti iskola beintegrálódott a Kodály iskolába. Ez szerencsés helyzet volt, hiszen ott működik ének-zene tagozatos osztály, amihez jól kapcsolódik a néptánc. A mai működés szerint nem kötelező, de minden évben van lehetőség csatlakozni a néptánchoz, beiratkozni a művészeti iskolába. A néptáncórák be vannak építve a gyerekek órarendjébe, ami a szülőknek is könnyebbség, hiszen nem kell különórákra vinni a gyerekeket. A másik előny, hogy az ének-zenei oktatás ad egy „jó gyerekanyagot” a Tallinnkának, hiszen a zeneiség már adott, hozzáteszem, a többi osztályban is nagyon tehetséges gyerekek vannak. Az elmúlt években folyamatosan nő a létszám nálunk.

– Te mikor csatlakoztál az együtteshez?

– 2016-ban kerültem oda, Benkéné Jutka helyét vettem át Nagy Péter kollégámmal. Nagyon nagy lelkesedéssel vettem át a munkát, hiszen én is kodályos voltam és már ovis korom óta néptáncolok, igaz Corvinkásként kezdtem. A néptánc nagy szerelem volt mindig nekem, ez megmaradt. Gimis koromban már tiszás voltam, nagyon sok élményt szereztem az évek alatt. Közgazdász lettem, de végül mégis a táncnál kötöttem ki, el is végeztem a Táncművészeti Egyetemet. 2018-ban csatlakozott hozzám három olyan kolléga – Cseh Zsolt Bence, Kiss Katinka és Gellén Péter –, akikkel egy teljesen új hullámot tudtunk elindítani az iskolában, s mára egy baráti társaság lettünk, szeretünk együtt dolgozni. Ez a sikerünk kulcsa.

– Milyen eredményekkel büszkélkedhettek?

– Őszintén szólva nem vagyok híve a túlzott versenyeztetésnek, de a mi szakmánkban is kialakult egy versenyszellem, ami részben jó, mert kitartásra neveli a gyerekeket, kell a visszacsatolás. Nekem nagy álmom volt a szólista sikerek után a csoportos versenyeztetés, ami azért nagyobb feladat. Szerencsére ebben is értünk el kiemelkedő eredményeket, ami lendületet ad. Ez a hivatásunk, ez az életünk, s ehhez jön hozzá a gyerekek tehetsége és kitartása.

– Egyébként mennyire népszerű, divatos manapság a néptánc?

– Úgy gondolom, hogy népszerű. Talán hozzájárult ehhez a média szerepe, különböző támogatások érkeztek, s mindezek mellett talán egyre fontosabb a családok életében a hagyományőrzés. Vagy ha nem is ez fogalmazódik meg, de fontosnak tartják a közösségi szellemet, amit a néptánc ad. Régen nem volt pozitív visszhangja a néptáncolásnak, mostanra talán ez elmúlt. Persze a gyerekek világa más, nem teljesen látunk bele, de úgy látjuk, hogy a gyerekek többsége büszkén néptáncol. A szülők, nagyszülők pedig mindenek felett büszkék. Nagy előny, hogy megtanul szerepelni, fellépni, kiállni a közönség előtt.

– Mit fejleszt még a néptánc?

– Harmadik évben vagyunk szerződésben a Szolnok Városi Óvodákkal, így van tapasztalatunk. Magam is oktatok, s látom, hogy mennyi mindent ad a kicsiknek. A ritmika, a tartás, a hangok, dalok, ezek mind-mind fejleszti a személyiségünket. A népi gyermekjátékoknak idegrendszeri pozitív hatásai is vannak, ezek a játékok bővülnek, s egyszer hozzá jön a tudatos tánc. Figyelnek a mozgásra, a társaikra, a térre, a koreográfiára. S egy nagyon fontos dolgot is megtanít: az improvizációt, ami a magyar néptánc fontos alapja. Mindezekhez hozzájön a szociális kompetencia, megtanulnak viselkedni a csoportban, alkalmazkodni, segíteni a másikat, megtalálni a saját helyét a közösségben, s megtanulni a nemi szerepeket.

A Tallinnka Néptánc Egyesület jövőbeni terveiről is hallhatnak a Szoljon.hu podcastjében.