Az egyszerűség harmóniájából meríti az ihletet a fiatal öcsödi művész

A fővárosba indult, hogy megtalálja, amit keres, majd a szálak visszavezették őt a gyökereihez. Haza, Öcsödre. A fiatal festőművész Budapesten igyekezett tudást és tapasztalatot gyűjteni, nevét mégis akkor kezdték igazán megismerni, amikor visszaköltözött szülőfalujába. 

– Mindig is szerettem rajzolni, festeni, egyenes útként tekintettem erre. Ennek fényében választottam a továbbtanulási irányokat is. A szolnoki Széchenyi István Gimnázium rajz tagozatán végeztem. Innen a Képzőművészeti Egyetem volt a cél, de ez nem sikerült azonnal – kezdte Pap Gábor. Érettségi után néhány évnyi útkeresés következett. – Elvégeztem egy grafikusképzést, de éreztem, hogy a művészettel kell foglalkoznom. Bár azzal is tisztában voltam, hogy ehhez képeznem, fejlesztenem kell magamat – részletezte a fiatal művész. 

Gábor komoly erőfeszítéseket tett, hogy sikeresen felvételizhessen a Képzőművészeti Egyetemre, kitartását siker koronázta.

– Igaz, hogy csak harmadjára, de végre bekerültem. Minden hitemmel és szorgalmammal együtt „beleálltam” az egészbe – mesélte Gábor. Az egyetemi évek alatt szépen építette fel stílusát az alapoktól, hamarosan sajátos szemléletmódja is megszületett, amelyet tanárai, mesterei és hallgatótársai is pozitívan fogadtak. 

– mondta. 

Az öcsödi fiatalember abban az évben diplomázott, amikor a koronavírus-járvány miatt csak online vizsgázhattak a végzősök. 
– Csupa kiváló eredménnyel végeztem, a diplomamunkám a legjobbak közé került. Szakonként csak két-két embert választanak. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra, ami azzal járt volna, hogy a vizsgára készült műveimet kiállítják. Ám a vírushelyzet miatt ez akkor nem valósult meg. És sajnos azóta sem – magyarázta. 

Gábor elárulta, ezek a munkák négy méter húsz centiméter magasságú alkotások, szélességük pedig változó, másféltől két és fél méterig terjed. A széleik szándékosan szabálytalanok. 

– Ezek a legnagyobb munkáim, vázlatfüzetben készült apró rajzok felnagyítva – magyarázta a fiatal festő, majd elárulta, nehéz időszakot élt meg a diploma után. 

– Valahogy élnem kellett, dolgoztam szakácsként, majd építkezéseken. Épületek díszítőelemeit restauráltuk. Ezek izgalmas munkák voltak: budai vár, Lánchíd, esztergomi bazilika. Ám idővel éreztem, hogy rendkívül meg­visel ez az életvitel. Rengeteget dolgoztam, egyre kevesebb időm maradt az alkotásra és arra, hogy hazalátogassak – mesélte. 
Pap Gábor kiemelte, a gyökerei, az otthona mindig is nagyon sokat jelentettek számára. 

– Amikor végleg besokalltam a budapesti léttől, felszámoltam mindent, és hazaköltöztem. Ekkoriban hunyt el a nagymamám, így elkezdtem foglalkozni a házával. Szóba sem került, hogy megválunk tőle, rengeteg emlék, élmény fűz hozzá minket – mondta. A festő erősen kötődött a nagymamájához. – A beszélgetéseink rendkívül inspiráltak engem. Az az egyszerűség, ahogyan a világot látta és ahogyan választ adott a túlbonyolított kérdésekre, témákra, nagyban táplálták az én művészi látásmódomat is – mondta. 

Szépen lassan felújította a házat, és ott rendezkedett be az új életre. 

– mondta, ám barátai, akiknek a segítségét kérte, lebeszélték róla. Inkább szerveztek egy egynapos kiállítást. 

Számos fotó készült erről, melyekkel Gábor a közösségi médiában is bemutatkozott. Így fedezte fel őt az Artkartell kurátora, Rieder Gábor, aki azonnal látta a fantáziát a fiatal festőben. 

– Biztatott, hogy alkossak továbbra is, és idővel ismét megkeres, hogy lássa, hol tartok. Misszióként tekintettem az egészre, örömmel vetettem bele magamat a munkába – részletezte a festő. Ezután felgyorsultak az események. A kurátor egy alkalommal autóba ült és személyesen nézte meg Gábor munkáit, melyekből tavasszal kiállítást szerveztek Buda­pesten. 

– Elképesztő érzés volt. Erre az eseményre természetesen kisebb képeket készítettem, a teremhez, ajtókhoz méreteztem, és természetesen a szállíthatóságot is figyelembe vettem – részletezte. A festőművész manapság határozottan látja a jövőt, ami örömmel, büszkeséggel tölti el. – Jövő tavasszal is lesz egy új kiállításom. Idén decemberben pedig a Ludwig Múzeumban láthatják a munkáimat, az Esterházy-díjasok eseményén, ahol jelöltként is részt veszek. Ez különösen izgalmas számomra! 
 

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.