2023.07.24. 19:55
Elámulnak a tudásán: maga termeszti hozzá a cirkot, és kézzel készíti seprűit a kenderesi Szűcs Lóránd
Eleinte a téli mezőgazdasági holtszezonra keresett elfoglaltságot a kenderesi Szűcs Lóránd, így talált rá a seprűkészítésre. Ma már a cirkot is maga termeli hozzá. Bár jelenleg a határban rengeteg a munka, ha teheti, most is szívesen átadja tudását bárkinek.
Szűcs Lóránd kézzel készíti, varrja a seprűket. Tudását bárkinek szívesen továbbadja, rendszeres résztvevője a környékbeli bemutatóknak
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező családba születtem – kezdte történetét Szűcs Lóránd.
– Édesapám az akkori November 7. Termelő Szövetkezetben főágazat-vezető, édesanyám pedig titkárnő volt. Az általános iskola után mezőgazdasági gépszerelő és gépüzemeltetői szakot végeztem, majd a kenderesi termelőszövetkezetben kezdtem dolgozni. Gyerekkoromban fertőződtem meg a gépek szeretetével, szétszedtem, összeraktam mindent, szüleim elmenekítették előlem még az órákat is...
Apukám munkáját látva a mezőgazdaság már akkor is elvarázsolt, mára pedig fényévnyit léptünk előre, a számítógépes világban olyan gépekkel dolgozom, melyekről húsz éve még nem is álmodhattunk. Bár tiszta ruhában ülök be a légkondicionált traktorba, a kombájnba, de ha véletlen elromlik, akkor bizony olajos lesz a ruhám... Ezt a feleségem elfogadta
– tette hozzá.
Feleségét, Sárát Törökszentmiklóson ismerte meg, tizennyolc éve vannak együtt, gyermekük tizenhat éves.
– Karcagon, a Szentannai Sámuel Református Középiskolában tanul. Amikor hozzákezdtem a ciroktermesztéshez, betakarításkor kint volt a család apraja-nagyja. Akkor mondta a gyerek, hogy gépészmérnök lesz, mert olyan gépet szeretne építeni, ami leszedi a cirkot, mert kézzel rendkívül nehéz munka – mesélte a gazdálkodó, aki arról is beszélt, honnan eredt a seprűkészítés iránti szeretete.
– A mezőgazdaságban télen nem volt munka, portások voltunk. Apám kitalálta, hogy megveszi Kulcsár Elemér bácsi seprűkötő gépét, tanuljak meg rajta dolgozni, hogy ne unatkozzam. Az első seprűmet egész nap csináltam, majd egyre jobban ment, így hozzáfogtam a ciroktermesztéshez. Teljesen ősi módszerrel takarítottuk be a cirokot, ahogy a mezőgazdasági lexikonban le van írva. Itt, az udvaron megpucoltuk, de annyi szemét lett, hogy lovas kocsikkal hordták el kecskéknek, birkáknak. Gondoltam, ez így nem lesz jó, a következő évben ezért már nem hoztuk haza, hanem levágtuk, letettük a földre, és ott szárítottuk meg.
Az első seprű, amit pénzért adtam, meghozta a szerencsémet, szájhagyomány alapján terjedt, hogy ezt csinálom. Kiváltottam az őstermelői igazolványt, azóta szabadidőmben készítem a darabokat...
Lórándnak mindig van egy-két vicces mondata a vevőknek.
– Van Kőtelken egy kenderesi barátom, aki lovasversenyt szokott szervezni, elhívott egy bemutatóra. Ma már Nagykörűbe, Kisújszállásra és Kenderesre is járok rendezvényekre, ahol megmutatom a varrott seprű készítését. Az emberek, akik odajönnek, úgy érzem, ki vannak éhezve erre, hiszen nem nagyon láttak még ilyet. Meg is engedem nekik, hogy kipróbálják a seprűvarrást, mindig nagyon élvezik ezt a mutatványt.
Szűcs Lóránd tehát nem félti a tudását.
– Nem bizony! Nagyon szívesen vállalnék akár a környező iskolákban, óvodákban is bemutatót, de csak télen, amikor a mezőgazdaságban holtszezon van!
