Jó reggelt!

Le kellene szokni” – ez a gondolat számos dohányosnak eszébe jut. Én akkor gondolkodtam el ezen először, mikor úgy éreztem, maga az univerzum veri ki a kezemből a cigarettát; a lépcsőházerkélyen állva ugyanis leejtettem az öngyújtómat és a mobiltelefonomat. Szerencsére csak az alsóbb erkélyig zuhantak, így egyik sem tört ripityára a betonon, de ahhoz az erkélyhez sem nekem, sem a szomszédoknak nem volt kulcsunk.

Végül egy kedves itt lakó hölggyel ketten, létrán állva, seprűnyéllel piszkáltuk ki mindkettőt az erkély alá állva. A telefon szerencsére működött, én pedig mélyen magamba szállva úgy döntöttem, elfogadom a felsőbb erők tanácsát.