A híd

Egy híd több mint vízen átívelő út. 

Jelkép is, és történetek, legendák, hiedelmek forrása. Összekötő kapocs és képzeletünket uraló látvány. Hidat építeni ugyanis nem egyszerű vállalkozás. Nekünk fél évezredbe tellett, mire összekötöttük a Tisza két partját egymással, de máig ez tette Szolnokot az ország egyik fontos pontjává. Hosszú története során hidunk is sok mindent látott a világból. Hadak vonulását, győzelmét és vereségét, békésebb időkben pedig az

Alföld sok kincse, marhája vonult rajta távoli piacok felé. 

A hídnak emellett volt saját legendája is. 

Arany János egyik közismert balladájában írja, hogy az új átkelők avatása utáni éjszakán sorra feltűnnek rajta azok is, akik egykor az alatta hullámzó vízben dobták el maguktól az életüket. 

Nálunk ilyen história annak az ácsmesternek a története, aki másfél száz évvel ezelőtt utoljára építette újjá a régi fahidat. Obermayer Lajos számos vállalkozóhoz hasonlóan pusztán a tudásával érkezett hozzánk, szerzett vagyont, írta be magát a város történetébe. Amikor végül a gyorsan jött gazdagság szétfoszlott a keze közül, ugyanolyan szegényen vetette magát saját hídjáról a Tiszába, ahogy érkezett. 

Története örök emléke a gyorsan született és könnyen semmivé váló vagyonok sokszor újrajátszott világának. Arról nincs hír, hogy az ács szelleme azóta tiszteletét tette-e valamikor a Tisza mai, szép ívű hídján, de az hála istennek, rendületlenül teszi a dolgát és szolgál nap mint nap bennünket.