Gitármánia

Ma is jól emlékszem azokra az ének-zene órákra, amikor arra kért a tanárnő, énekeljem el a tankönyv egyik dalát. Habár mindig is vallottam, hogy a szigetközi népdaloknak nincs párja, én magam egyet sem tudtam helyesen elénekelni. Nem vagyok ugyanis muzikális típus, de nagyra tartom azokat, akik magas szinten művelik a zenét. 
Kollégámmal közösen a minap látogattunk el a szolnoki Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborba, ahol a modern zenei stílusok színe-java képviseltette magát. A tiszaligeti eseményen jó néhány együttes mutathatta meg tehetségét, melyek felváltva követték egymást a színpadon. 

Megdöbbentett, hogy egészen fiatal énekesek és zenészek csillogtatták meg tudásukat, akik előadásuk után szakmai értékeléseket is kaptak. A fellépők életkoránál már csak az lepett meg jobban, amikor délután az egyik csapat Presser Gábor Nagy utazás című számát énekelte el. Mindenki mozdulatlanul ült a helyén, még a „bírák” is rezzenéstelen arccal hallgatták végig a lélekmelengető dallamokat. 

A modern köntösbe bújtatott sláger, és az azt követő ritmusok ellenállhatatlanul szóltak a liget hűs fái között. 
Ahogyan arról hétvégi számunkban írtunk, a mostani rendezvény szép évfordulót ünnepelt, a vármegyeszékhelyen ugyanis éppen huszadik alkalommal rendezték meg a tábort. Jó hír az érdeklődőknek, hogy a szervezők eltökélt szándéka folytatni a rendhagyó könnyűzenei oktatást, így várhatóan jövőre is zenebarátokkal népesül be a szolnoki Tiszaliget. 

Nagyra tartom azokat, akik magas szinten művelik a zenét...